Én ezt nem értem. Szombaton még megvoltak. Hétfőn már megvoltak. De vasárnap valahogy eltűntek a kínaiak Pestről.
Én ezt nem értem. Szombaton még megvoltak. Hétfőn már megvoltak. De vasárnap valahogy eltűntek a kínaiak Pestről.
Pedig a kínaiak sokan vannak. Azt hallottam, hogy a földön minden ötödik ember kínai.
Hmm. Mi is öten vagyunk a családban, tehát valaki kínai. Lehet az apu, lehet az anyu, a bátyám Sanyi, vagy az öcsém Xi Han Csü. Szerintem Sanyi az…
Meg azt is hallottam, hogy a világ legtöbb kerékpárosa Kínában van. Annyi ott a bringás, hogy az autósok gondolkodnak azon, hogy Critical Masst rendezzenek.
Mert a múlt vasárnap ismét összegyűlt a kritikus tömeg, úgy harmincezer ember. Ekkora tömeget – úgy látszik – még az időjárásfelelős is tolerál, mert próbálkozott egy kicsit az esővel, de inkább visszavonulót fújt.
Szóval, volt napsütés, volt tömeg. Békésen megfért egymás mellett az is akinek egy kerékkel kevesebb volt, meg az is akinek sokkal több. Hirtelen belegondolva, gőzöm sincs, hogy hány kereke volt a legtöbb kerekű járműnek. Azt hiszem tíz fölött volt…
Gurultunk. Araszoltunk. Álltunk és vártunk, de leginkább gurultunk. Együtt voltunk. Mi ez, ha nem az együtt mozdulás szabadsága?
Kell ez a médiában eladható majális. Kell ez a hangulat. Külön jó, hogy Küküék arra a forgatókönyvre állnak rá, amin ősszel még vitatkoztunk. Kell a reklám, a megmutatható tömeg. De ezt egyben tartani – mint azt ők is mondták – emberfeletti meló.
Köszönet minden rendezőnek!
A tabáni gyülekező felé tartva találkoztam először egy hat-hétfős csapattal. Fiatalok, akik angolul beszéltek. Gondoltam egyetemisták. Elvégre az Erasmus nem csak arról szól, hogy maradandó nyomot kell hagyni a fogadó ország kocsmai menüében. Gondolok itt Ophelie-körre. (hét sör, hét feles)
A Tabánban meg orosz lányokba botlottam. Ránézésre ők is diákok lehettek.
Mondjuk, fergeteges nyelvérzékemnek köszönhetően leginkább azt ismerem fel, ha valaki nem magyarul beszél. Így esélyem sincs egy hollandot, vagy belgát azonosítani, hogy a sógorokról ne is beszéljek.
Szóval, láttam franciákat, vagy legalábbis franciának tűnő nyelven kommunikálókat saját és kölcsönzői bringákon.
Láttam itt élő angolokat, akik lehet, hogy amerikaiak, vagy akár írek…
Láttam néhány német truppot. Nem most nem a világháborús katonai jelmezben pompázó csapatra gondolok. Azok magyarok voltak.
Egy szó, mint száz a budapesti Criticall Mass öt éves korára internacionalista lett.
De kínait azt egyet sem láttam.
Holott, a majd harmincezer emberből legalább hatezernek kínainak kellett volna lennie, ha már minden ötödik ember kínai.
Ok, a hatezer túlzás, de legalább egy párszázas kontingens lehetett volna, elvégre a budapesti kínai kolónia létszámát tízezres nagyságra szokták tippelni. Ebből azért összejöhetett volna párszáz kínai biciklista.
De tényleg, láttam mindenféle nációt, de kínait, azt nem, holott nem lehet úgy végigmenni a városon, hogy kínaiakba ne botlana az ember. Úgy látszik, pesten kínaiak nem bicikliznek. Vagy valami titokzatos erő vasárnap délután elrabolta őket. Pedig még szombaton megvoltak. Hétfőn meg már.
Jó lehet, hogy én voltam rossz időben rossz helyen, és azért. De átnéztem több ezer fényképet is a vonulásról. Egy rizsszemnyi kínait sem láttam sehol.
Legalább Sanyi eljöhetett volna…