Laci bácsi becsukta az ajtót. Kétszer. A másodikat nyomatékosításnak szánta. Csend lett.
Laci bácsi becsukta az ajtót. Kétszer. A másodikat nyomatékosításnak szánta. Csend lett.
Az osztály nem kockáztatott. Biztos, ami biztos. Laci bácsinál sohasem lehet tudni... A napló puffant az asztalon. Még mindig nem nézett az osztályra, még mindig nem köszönt.
Hatásszünet.
Katonásan az osztály felé fordul, most köszön.
- Szebb jövőt!
- Adjon az isten! - hangzik a válasz.
Olyan nagy baj nem lehet, mert akkor jó napot kívánt volna. Ha jó a kedve, olyankor köszön leventemód.
- Uraim! – folytatja – Valaki ismét sikeresen betört egy első emeleti ablakot. Tekintettel arra, hogy az ablakot egy focilabda törte be, tekinthetjük úgy a dolgot, hogy az ifjú hölgyek vétlenek. – kacsint.
Tehát van, akarom mondani, nincs meg egy ismeretlen tettesünk. Ez bizony baj. Mindenkinek vállalnia kell a tettei következményét.
Tehát urak, ha önök közül volt valaki, akkor jó lenne, ha most bevállalná. Nem, nem mondom, hogy a tettes itt ül a teremben. Miért is mondanám? Igaz, hogy emlékeim szerint tavaly valami hasonló ügyben ketten is szerepet játszottak. Novák! Ne fújja fel magát. Tudom, hogy csak a labda volt a magáé. Nézze úgy, hogy maga biztosította az eszközt a károkozáshoz. Értve vagyok?
Ha jól látom, tettes nincs. Bocsánat, tettes itt nincs. Ha netán, az urak, vagy az ifjú hölgyek tudnának valamit a tettesről és megosztanák velem, állok rendelkezésükre, akár most, akár a szünetben.
Most akkor beszéljünk komoly dolgokról.
Az ismeretlen tettesnek köszönhetően az igazgató úr úgy döntött, hogy a továbbiakban az udvaron csak, megismétlem, csak tanári felügyelettel lehet bárminemű labdajátékot folytatni. Felhívnám a figyelmet, hogy a tanári felügyelet nem az udvaron tartózkodó pedagógust jelenti, hanem a tornaórát. Értve vagyok? Akkor ehhez tartsa magát mindenki.
Ha valamelyik pusmogó, ugye Dávid? Szóval, ha valamelyikük most azt kérdezné tőlem, hogy ez nem-e a szabadságjogaik korlátozása, akkor én diplomatikus módon... nem válaszolnék.
És, ha valamelyiküknek a fejében az a gondolat fordulna meg, hogy ezáltal a labdázáshoz való jogában van korlátozva. Háát, nem tudnék hirtelen mit mondani. Mint ahogy arról sem tudnám lebeszélni a tiltakozni akarókat, hogy holnap labdával a kezükben sétáljanak minden szünetben az udvaron. Elvégre csak a labdázás tilos, és nem a labdával való sétálás. És ugye mindenki úgy harcol a vélt, vagy valós jogaiért, ahogy tud.
Tehát én erről sem lebeszélni nem tudom a díszes társaságot, sem ötletet adni nem akarok.
No, mivel ilyen égetően fontos dologgal telt az óra eleje, felelni nem maradt idő. Új anyagot veszünk.
Mindenki nyissa ki a könyvét az ötvenharmadik oldalon...
