Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom...Ez a varázsszó Pesten és Budán úgy hangzik, hogy free, magyarul ingyenes. Ettől beindul mindenki. Ami ingyen van, az kell.
Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom...Ez a varázsszó Pesten és Budán úgy hangzik, hogy free, magyarul ingyenes. Ettől beindul mindenki. Ami ingyen van, az kell.
A minap egy rendezvényen ingyen adták a kávét. Csak éppen majd egy órát kellett hozzá sorban állni. Ott álltak az emberek a sorban és szentségeltek a lassú kiszolgálás, a koffein hiány miatt, miközben öt méterre is adtak kávét. Igaz pénzért.
A hipermarketekben nem lehet hozzáférni a kóstoltató pultokhoz, különösen, ha édességet mérnek.
Hát még, ha pólót, sapkát, esernyőt, kulcstartót vagy egyéb bizbaszt osztanak. Ingyenes koncerteken ott a város apraja nagyja. És nem azért, mert a fizetősre nem telik. Dehogy. De ingyen még olyat is meghallgat a főváros népe, akit határozottan nem kedvel. Csak, mert ingyen van.
Az ingyenért órákat képesek vagyunk órákat áldozni az életünkből, mintha nem tudnánk, hogy az idő pénz.
Ingyen még az is kell, ami nem kell.
Azaz mégsem. Van olyan, ami ingyen sem kell. Láttam.
Tömegközlekedési csomópont. Délután.
Épp a tömeg győz a közlekedés felett. Morc arcú emberek próbálnak egymáson, egymást félrelökve haladni a dolguk után.
Felülről nézve olyan lehet, mint egy furcsa folyó, ami egyszerre kétfelé folyik. Időnként örvények keletkeznek benne. Az örvényképzésért a rendszeres alkalmi árusok felelnek. Ők azok akik mindent eladnak párszáz forintért, ami leesett a zárt vagonokból, teherautókról, raktárakból. Amit őrizetlenül felejtett a paraszt a szántón, a gyümölcsösben, a fólia alatt, a kertben.
Olcsóért van lejárt szavatosságú és friss termék egyaránt. Meg vannak figyelőemberek, akik messziről kiszúrják, hogy szaladós rendőr jön, vagy lusta.
Ebben a furcsa folyóban vannak kis szigetek, amiket elkerül az áradat. Ezek a szórólapozók, a koldusok. A koldust, kéregetőt ugyanolyan rutinnal szúrja ki a pesti ember, mint azt hogy valami ingyen van. Nem kell hozzá szakadtnak, büdösnek lenni, akkor is látható kisugárzása van. A pestiek legalábbis látják a harmadik szemükkel.
És vannak szigetek, ahol egy pillanatra megáll az idő. Ezeken a szigeteken, zenélnek. Hittérítenek. Vagy az új divat szerint aláírást gyűjtenek valamilyen népikezdeményezéshez.
Tegnap ebben a furcsa folyóban a szokásosnál is nagyobb sziget keletkezett.
Két lány állt ott színes táblával. Kézzel rajzolt kartonlapokkal.
Nem kértek.
Nem agitáltak.
Nem árultak, csak adni akartak.
Szeretetet.
A lapokon a sok színes, rajzolt virág között ennyi állt: Ingyenes ölelés! Free!
És az emberek riadtan torpantak meg és nagy ívben kerülték ki őket.
Van, ami még ingyen se kell...
