Mihály úr – a többségnek egyszerűen Miska bácsi – a hétvégén wellnesselni megy egy rokonhoz Ausztriába.
Mihály úr – a többségnek egyszerűen Miska bácsi – a hétvégén wellnesselni megy egy rokonhoz Ausztriába.
Mihály úr – barátainak egyszerűen Misi bá’ – a magyar nemesi almanach gyümölcskosarának tagja, ahogy magáról mondja, ha a nevére terelődik a szó. Van abban a kosárban minden, szőlő, alma, szilva, meggy és málna, még piszke, bocsánat egres is. Igaz, valahogy az ő családjuk gyümölcse kigurult a kosárból, mert szegény dédapa vadalanyra ojtott. Ezért a dédőst a család ki is tagadta. Ugyanis a „vadalany” egy bártáncosnő volt. Ő lett a dédimama.
Bár ezt a nagypapa tagadta, és szerinte a dédi balerinaként állt színpadra, de Miska bácsi látott róla fényképeket, és egy balerina fellépő ruhája nem ilyen.
Kitagadás ide, kitagadás oda a család a világégés után belekóstolt a vidéki életbe. Önként. Mondták nekik, hogy vagy maguktól pattannak a teherautóra, vagy rakják őket. Maguktól pattantak. Lévén a kitagadott egykori nemes mérnök, a család hamar visszakerült a fővárosba. Beilleszkedtek a működő szocializmusba. Ugyan a párt nem vonta keblére a családot, de dolgozhattak, tanulhattak.
Ötvenhatban úgy döntöttek, hogy maradnak, máig nem tudni, hogy miért választották az itt élned, halnod kellt, de ezt választották. Természetesen a fiúgyermekek következetesen rangon alul nősültek, de akiket ez zavart volna azokkal nem tartották a kapcsolatot. Főként, mert a család nagy része nyugatra távozott.
A gyerekek, és gyerekek gyerekei mérnökök, hivatalnokok lettek. Egyszerű hétköznapi emberek. Bár, a neveltetésükben volt valami megmagyarázhatatlan plusz. Valami fensőbbség. Valami nem kézzelfogható. Ő erre azt mondja, megtanulták nem felvenni a házmestertempót. Bár, hogy mi is az a házmestertempó…
A rendszerváltás hajnalán kiderült, hogy a kitelepítésnél indifferensnek tartott kitagadás, a kárpótlásnál számít. Semmit nem kaptak, de… de ennek kapcsán találkozott Miska bácsi az osztrák rokonnal. Az ő őse is vadalanyra ojtott. Ő sem kapott semmit. Azaz mindketten kaptak valamit kárpótlásul egymást. Azóta is összejár a két család. Most éppen ők hívták meg bácsiékat egy kicsit pihenni.
Hogy vasárnap választás lesz?
- Ugyan kérem! - mosolyog az öregúr, aki a kék vérére tekintettel meggyőződéses jobbos. – A Fidesz nyer nélkülünk is, az MDF-en meg mi sem segíthetünk, a Jobbikra szavazni meg nem elegáns. A házmestertempót mégsem támogathatjuk. Inkább pihenünk egyet.
