Nem mondom, hogy hosszú vívódás után, mert nem volt hosszú vívódás.
Nem mondom, hogy hosszú vívódás után, mert nem volt hosszú vívódás.
Elmentem. Ikszeltem. Eljöttem.
Még csak sorba sem kellett állni.
Nem mondom, megfordult a fejemben, hogy el sem megyek, de ha már egyszer kifizettem az árát...
Meg azután, ez most nem egy népszavazás, ahol a távolmaradás is egy vélemény. Huszonketten mennek akkor is, ha szavazok, meg akkor is, ha nem. Csak az arány változhat.
Hát akkor? Legalább szóljak bele.
Szóval megtettem a magamét.
Most várok.
Várom, hogy pofára esnek-e a köz véleményének kutatói.
Is.
Majd kiderül.
Mert azért a legszebb öröm, a káröröm. Lenne.