Bélelik a kéményt. Némi por, némi zaj, de ki lehet bírni. Figyelem a kéményes embert, persze csak módjával... Az idegesítőség határán belül. Remélhetőleg.
Bélelik a kéményt. Némi por, némi zaj, de ki lehet bírni. Figyelem a kéményes embert, persze csak módjával... Az idegesítőség határán belül. Remélhetőleg.
Nikotin szünet. Nekem. Ő dolgozik, azaz ők dolgoznak. Egy a tetőn, egy a cirkónál.
Dohányzás közben a kertszomszéd furcsa, felhúzott szemöldökkel néz.
Gyorsan végignézek magamon. Nadrág, póló, papucs. A pólón hatalmas Volt fesztivál embléma. Mi a francot bámulhat?
Óvatos mozdulattal megnézem a sliccem. Fel van húzva. Legalább a „döglött madárnak nem kell kalitka” poént megúszom. Mert mit lehetne ilyenkor mondani. Bentről felhangzik egy borízű „Óvatosan! Még szétszakítod! kiáltás.
A szomszéd feljebb rántja a bal szemöldökét.
- Ja – mondok neki megkönnyebbülten – bélelik a kéményt.
Lejjebb ereszti a szemöldökét, közben a tetőre sandít. Ott nincs senki…
- A hátsót. – segítek. – Abba megy a cirkó.
- Aha – bólint, és bemegy a házba.
Vajon mit hitt? Asszem sejtem, ha visszagondolok az elmúlt félórában a házból kiszűrődő hangokra.
Valahogy így hangzott:
Na, lökjed. Jó. Jóó, jóóó…! Húzd vissza!
Szűk! Nem érted? Szűk! Tágítani kell. Nyomd. Érzéssel!
Húzd!
Nyomd!
Lejjebb…
Csavard meg!
Ne arra, így beleszakad. Kicsit vissza… Várj!
Hogy kotorjam meg? Attól még szűk lesz… Megkotrom! Most jobb? Jó!
Told.
Tekerd. Még, méég, mééég! Most van benn.
Mégse… Ezt így nem lehet!
Húzd ki.
Mi van ebben a szarban? Kincsesbánya?
Na, most próbáljuk. Ige. Igen. Igeeen!
Szóval valahogy így hangzott. Közben a kéményből előkerült fél köbméter sitt, két doboznyi cigaretta csikk, egy fél madárfészek, és egy egérfogó.
Az egérfogó az igazi rejtély ilyet még a kéményes sem látott. Honnan a francból kerül egy egérfogó a kéménybe?
Ezt hallotta a szomszéd.
A vésést, a flexet nem…
Most meg azon rágódik, hogy hangozhat-e egy kéménybélelés melegpornónak…