Mondják, a cél szentesíti az eszközt. Mondom, az alkalmazott eszköz megszentségtelenítheti a célt.
Mondják, a cél szentesíti az eszközt. Mondom, az alkalmazott eszköz megszentségtelenítheti a célt.
Abban egyetértünk – időnként még a gyakorló rasszistákkal is -, hogy a rasszizmus elleni kiállás nemes cél. Az egyetértés, meg annak köszönhető, hogy a gyakorló rasszisták egy része nem érzi magát rasszistának. Na ja, ők nem kiirtani akarnak alacsonyabb rendű népcsoportokat, csak elkülöníteni. Átnevelni. Munkára szoktatni...
Ők egy rendezettebb világban szeretnének élni, csak a toleranciaküszöbük kicsit alacsonyabb. Vagy csak alacsonyabbá vált.
Ők a jobboldal. Nem hiszem, hogy rasszistának látnák magukat, amikor tükörbe néznek.
Úgy érzik, hogy a jogok és kötelességet nem tartják egyensúlyban az igazságosság mérlegét. Hogy egyeseknek több jog, míg másoknak – nekik - több kötelesség jutott. Ez ellen pedig tenni akarnak. Az igazság nevében. Ehhez persze érdemes meghatározni, láthatóvá tenni a jogok bitorlóit, és ehhez mi lenne alkalmasabb, mint a külső jegyek alapján történő azonosítás. Hogy a szórásba „ártatlanok” is beleesnek? Járulékos veszteség.
A cél szentesíti az eszközt…
Így gondolhatta – bár lehet, hogy a többes szám lenne a helyes – az is, aki a rasszizmus elleni tiltakozásul graffitikkal nyomták tele Győr több épületét. Rongáltak és romboltak.
Alapvetően elfogadom a street art-ot létező művészetnek, sőt határozottan kedvelek néhány legálfalon elhelyezett alkotást. Viszont határozottan felháborít, amikor rendezett épületeken jelennek meg a firkák. Ez egyszerűen károkozás. Ráadásul erősíti azokat, akiknek az a véleménye, hogy erősíteni kell a rendet. Hogy teret kell adni a rendteremtőknek.
Persze a kettős mérce itt is érvényesül valószínűleg – sajnos – mert abban egyet fognak érteni velem rendpárti honfitársaim, hogy a győri Petőfi Sándor Művelődési Ház homlokzatára fújt „Sonic says: No Racism!” felirat elkövetőjét felelősségre kell vonni, ugyanakkor, ha ott egy „Le a gyilkos rendőrséggel!” vagy egy „Szabadságot Budaházynak!” felirat ékeskedne, azt forradalmi tettnek értékelnék.
Hát nekem nem megy.
Sem egyiket sem másikat nem tudom elfogadni, de a Győrben elhelyezett feliratok sokkal jobban felháborítanak.
Mert a graffitis – bármennyire a jó szándék vezérelte – az a hitet erősíti, hogy itt egyeseknek több joguk van, mint kötelességük. Hogy a firkálók csak a káoszt növelik. Ergo a rasszizmus ellen tiltakozók is csak a káoszt tápláló liberálisok.
Akikkel le kell számolni a normális élet, az értékek védelmében.
A győri firkálók pont az ellenkező célt érik el tettükkel, mint ami a szándékuk lehetett.
Mert az alkalmazott eszköz megszentségtelenítheti a célt... Gratulálok!