A peron és a mozgólépcső között táboroztak le, aránylag szélvédett helyen, ahonnan belátni a "terepet", akarom mondani az állomást.
A peron és a mozgólépcső között táboroztak le, aránylag szélvédett helyen, ahonnan belátni a "terepet", akarom mondani az állomást.
- Ha nem sokkal nagyobb nálad, akkor nincs gáz. Ráfogsz a vállára. Magadhoz rántod, így. Azt bólintasz, hogy bhaámmm! – határozott mozdulattal rántja maga felé láthatatlan ellenfelét. Lefejeli, és engedi a földre rogyni… a semmit.
- Na most akkor sem kell beszarni, ha nagyobb, mert akkor ide rúgsz – kezével mutatja társa térdhajlatán, hogy hova kell rúgni. – Utána nyomsz egyed, mint villám. Ide, meg ide, és fekszik a paraszt. – valahova vesetájékra mutat, meg valószínűleg arcra, de a horog, csak a levegőt kaszálja ott, ahol a lerogyó ember lenne. Már, ha éppen rogyna valaki.
Közel s távol csak egy nyugdíjas lábai roggyannak meg, ahogy a beérkező metró szele mellbe vágja. Sokéves rutinnal küzdi le a légellenállást.
A beálló szerelvény megelőző légvonat lehűti az önjelölt harci oktatót. Meg azután az utasok előtt mégse… Így sincs jó hírük a karszalagosoknak. Ebben a városban talán nincs is utáltabb foglalkozás, mint a BKV-ellenőröké.
Most különösen rájuk jár a rúd. Ők találkoznak az utasokkal, azok meg… rajtuk kérik számon a jegyek árát, a járművek állapotát, a késéseket, meg most már a fejesek – bocsánat volt fejesek – pénzét is. Mintha ők kapnának abból egy fillért is.
Úgy tűnik, működik a mérleg elv.
Az utasok utálják az ellenőröket, az ellenőrök utálják az utasokat. Mindenki utál mindenkit.
Hol is hagytam abba?
- … Utána nyomsz egyed, mint villám. Ide, meg ide, és fekszik a paraszt. Na ha ez sem elég neki, akkor… – megakad a szeme valakin – Bocs. Mindjárt jövök.
Elindul, szemben a kifelé áradó tömeggel. Talán valami régi ellenfelet talált, akinek nyom egyet, mint a villám. Különben minek csörtetne?
Tényleg ott áll egy fiú háttal. Pont középen, mintha nem lenne biztos benne, hogy most merre akar menni. Talán nem is sejti a háta mögül érkező veszedelmet, ami most mögé ér. A karszalagos megütögeti a fiú vállát.
Gondolom, most lecsap. Kárörvendő mosollyal fogja kérni a jegyét… Olyan furcsa a fiú tartása, az ember érzi a belőle áradó bizonytalanságot. Az ellenőr is ezt érezhet, ezért tör felszínre a ragadozó ösztön. Vagy…
Vagy valami más. A ragadozó nem támad, a karját kínálja. A fiú megfogja és indulnak a mozgólépcső felé. Lassan de határozottan.
A szerelvénnyel érkezőket már kiokádta magából az alagút.
Koppan a fehér bot a mozgólépcső korlátján. Még két lépés. Most. Egyszerre lépnek és megy velük a mozgólépcső felfelé…
Nincs ragadozó, nincs áldozat, csak segítségre szoruló és segítőkész ember van.
Ne feledjük: Az éremnek van másik oldala.
Is.