Azt hiszem a szomszéd asztaltársaság szolgáltatta a témát. Ha az ember nem figyelt rájuk, mintha oroszul beszéltek volna, de amikor odafüleltem, kiderült ezek bizony anyám nyelvén szólnak. Mondom Z-nek, hogy hallga csak. Elhallgat. Bólogat, majd eszébe jut valami, azaz valaki. A Jóska.
Azt hiszem a szomszéd asztaltársaság szolgáltatta a témát. Ha az ember nem figyelt rájuk, mintha oroszul beszéltek volna, de amikor odafüleltem, kiderült ezek bizony anyám nyelvén szólnak. Mondom Z-nek, hogy hallga csak. Elhallgat. Bólogat, majd eszébe jut valami, azaz valaki. A Jóska.
A privatizációt követően az első amerikai főnök. Azért került ide, mert tudott magyarul, pedig…
Pedig a Jóska inkább látszott profi kosárlabdázónak, mint ügyvezetőnek. Igen, mint sejthető a Jóska néger volt. Állítólag a főiskolán kosarazott is. Különben ő hívatta magát Jóskának, mert a keresztségben valami más nevet kapott, de azt nem találta elég magyaroschnak.
A magyar tudását meg ajándékba kapta, na nem a felmenőitől, hanem a szomszédtól. Káromkodni, például akcent nélkül káromkodott, különben szinte fel sem tűnt az akcentusa.
Jóska „országlásának” kezdetén ment nyugdíjba a Gyulabácsi (így egybe’), aki talán maga volt a vállalat, már inas is a vidéki termelőüzemben volt.
Jóska a nyugdíjazás alkalmából felkérette a központba a doyent, hogy illendően elbúcsúzzon tőle. Volt benn valami olyan is, hogy hadd lássák ezek az ex kommunisták, hogy ő is csak olyan dolgozó, mint mások.
Gyulabácsi felvette a lagzis öltönyét, még a kultúrmadzagot is a nyakára kötötte, elvégre mégiscsak… pedig arról az akasztófazsinórról igazán lemondott volna, de az asszony nem hagyta. Ilyen az. Mert „a külföldi népek előtt nehogymá’ lejárassa magát, Öreg!”
Kilencre ért a központba. A portán mondta, hogy hívatta az igazgató elvtárs. Zavarban volt, na! A kisasszony telefonozott és a Jóska személyesen jött az öreg elé.
Ha a Gyulabácsi eddig zavarban volt, akkor mit mondjak arra, ami akkor jött, amikor meglátta. Az igazgató úrelvtárs egy néger! Patakokban folyt róla a víz.
Jóska felkísérte az emeletre. Érezte az öreg zavarát, ettől ő is kissé zavarba jött. A feszültséget oldandó a titkárságon bemutatta Mariannt a titkárnőjét.
- Mérijen, a titkárnőm. – mondta.
Gyulabácsi döbbenten nézte Mariannt. Most mi a baj ezzel a kislánnyal. Csinoska, butának sem látszik. Jóskára pillantott kérdő tekintettel, hogy akkor mondja, hogy mit is akar ebből kihozni. A Jóska meg érezte a zavart, újra neki állt a bemutatásnak.
- Mérijen, a titkárnőm. – az öreg csak nem mozdult, így megismételte, miközben a lányra mutatott – Mérilyen.
Az öreg kifakadt.
- Hát honnan tudjam, hogy mér’ ilyen? – csattant fel - Nem én választottam!
Először Mariann kezdett röhögni…
