Ééés? – a vörös hajú nő hangja úgy emelkedik, mint a légósziréna. – Ééééés? Mégis mit gondolnak ezek? Korkedvezményes nyugdíjat fognak adni, vagy negyvenhét évesen szülni kéne még egy utolsót? Mert egy fizetésből nem él meg egy család! Már megint a férfiak akarják eldönteni, hogy mi egy nő dolga az életben.
Ééés? – a vörös hajú nő hangja úgy emelkedik, mint a légósziréna. – Ééééés? Mégis mit gondolnak ezek? Korkedvezményes nyugdíjat fognak adni, vagy negyvenhét évesen szülni kéne még egy utolsót? Mert egy fizetésből nem él meg egy család! Már megint a férfiak akarják eldönteni, hogy mi egy nő dolga az életben.
Ez érdekes – mondok magamnak, és azzal félre tettem Small rabbit. – vajon mit is akarnak a férfiak eldönteni.
Ott ült karnyújtásnyira a negyvenes vörös, meg egy fiatalabb barna. Mindketten kosztümben, elegánsan. A barnának még olyan kis gurulós bőröndje is volt… Passzolt a vonathoz.
Szóval miért is kellene negyvenhét évesen szülnie?
Azt mondja, hogy másképpen hogy is működhetne a főállású anyaság.
Elkezdte számolni, hogy hogyan is működne ez a főállású anyaság, ami megmenti a nemzetet a demográfiai katasztrófától. Mert meddig lehet valaki főállású anya? A gyerek tizennyolc éves koráig? Mondjuk addig.
Tehát - ha a vörös jól számol – akkor huszonhárom, vagy huszonnégy évesen, az önérzetes honleány férjhez megy és szül. Természetesen főiskola vagy egyetem után. Azután úgy egy-két év múlva még egyszer, meg még egyszer. Harmincéves korára megvan a harmadik gyerek.
Utána van még tizennyolc éve, hogy a legkisebb is nagykorú legyen. Elvégre egy felnőtt mellé már nem kell főállású anya. Szóval ott van negyvennyolc évesen az ember lánya, meg vagy háromnak az anyja. És mehet dolgozni, mert a főállása véget ért. De hova?
Ki a bánat alkalmaz egy olyan majd ötvenes nőt, akinek a szakmai gyakorlata a háztartásra korlátozódik. Menjen dadának? Vagy legyen parlamenti képviselő? Az utóbbi a szimpatikus, ahhoz nem kell semmihez érteni…
Vagy a másik lehetőség, hogy megpróbál negyvenhét évesen szülni, és ha összejön – ennek ugye a biológiai esélye a csekély kategóriába tartozik – akkor már simán kihúzza nyugdíjig.
Ami azért jó, mert akkor már főállású nagymama lehet. Elvégre az asszonynak otthon a helye…
Hallgatom a vöröst, és most már engem is érdekelne, hogy a gyakorlatban hogyan gondolják megvalósítani ezt a főállású anyaságot.
És ha lehetne mellőzni a mellébeszélést, csak a tényekre lennék kíváncsi. De arra nagyon.
