Mesélem Z-nek, hogy a végén megnyugtattuk Petit, hogy ő most, ha nem is a szabályt erősítő kivétel, de legalább ellensúly a mérlegen. Ez valószínűleg meg is nyugtatta, mert olyan elégedett vigyorral ült tovább a helyén, hogy szívem szerint ráborítottam volna a kávémat…
Mesélem Z-nek, hogy a végén megnyugtattuk Petit, hogy ő most, ha nem is a szabályt erősítő kivétel, de legalább ellensúly a mérlegen. Ez valószínűleg meg is nyugtatta, mert olyan elégedett vigyorral ült tovább a helyén, hogy szívem szerint ráborítottam volna a kávémat…
Éppen teáztunk Z-vel. Én barackosat, ő epreset. Én barackkal, ő áfonyával… mármint jófajta pálinkával ízesítettük, illatosítottuk a teánkat…
Szóval a történet úgy kezdődött, hogy Peti meglátta egy hír címét és egyből számolni kezdett. Az ujjain. Mármint azt a hír, hogy többet költünk prostikra, mint tanulásra.
A lázas, ujjakon történő számlálásból már sejteni lehetett, hogy Petink ellenőrzi az állítást. Nehéz ügy. Homlokát ráncolva, hol kinyitja, hol visszacsukja a hüvelykét. Színházat játszik. Stand up comedy Peti módra…
Mondjad már! – mordulnak rá ketten is.
- Öööö, az utóbbi egy évben, vagy összesen? – kérdezi ártatlannak szánt pofával. Megjegyzem nem igazán jött össze neki.
- Az utóbbi egy évben. – hagyom rá.
- Nem mintha számítana – siet megnyugtatni – ugyanaz az eredmény. Mármint, hogy én – bök a mellére Petink - nem költöttem többet prostikra, mint tanulásra. Sőt, ha jobban belegondolok kevesebbet sem. Semmit nem költöttem egyikre sem…
Z. mosolyog és megjegyzi, hogy no igen, meg hogy minden relatív…
Mert ugye a cím akár arról is szólhatott volna, hogy mecsoda bunkók vagyunk.
Vagy arról, hogy szarban a haza, mert a maslowi szükségletpiramis alján rekedtünk a fiziológiai szükségletek szintjén.
Vagy arról hogy ez itten a modern Szodoma és Gomorra…
Vagy arról, hogy nem szeretünk szervezett formában okosodni… Mindenki otthon tanul.
Vagy, hogy…
Inkább kértek még két teát, hátha abba hagyja, de bele jött... És tovább magyaráz a viszonylagosságról.
Mert, - folytatja - ha azt állítja valakiről, hogy okosabb, mint egy tíz éves, akkor fontos szempont, hogy kiről van szó. Ez ugye egy nyolc éves esetében dicséret. Még egy tíz éves esetében is, de egy harminc éves esetében nem érdem, csak állapot. Főként, ha csak annyival okosabb egy tíz évesnél, ami egy tizenegy éveshez már kevés…
Értem. – bólogatok.
Csak arra lennék kíváncsi, hogy mennyi az a több, amit prostikra költünk? Mert, ha országos átlagban mondjuk, egy-két ezer forintról van szó, akkor tényleg szarul állunk tanulás ügyben.
