1984. október.
Nyálas este. Hétköznap. A Katonából a Rézkakasba, mint később annyiszor. A Rézkakasban félhomály. Korhatár még nincs. Még tizennyolc éven aluliakat is kiszolgálnak. Boldog idők. Ma nem tennék.
1984. október.
Nyálas este. Hétköznap. A Katonából a Rézkakasba, mint később annyiszor. A Rézkakasban félhomály. Korhatár még nincs. Még tizennyolc éven aluliakat is kiszolgálnak. Boldog idők. Ma nem tennék.
Az asztalon vörösbor. Legtöbbször egy kancsó, ha négynél többen vannak kettő. A Blaháról van éjszakai 99-es a Határ útig. Az utolsó 13-as negyed egykor indul Erzsébetről. Van idő beszélgetni.
Barátok? Ezt majd eldönti az idő, de valami olyasfélék. Gimnazisták. Idealisták. Még puszta kézzel fognák a napot, még megforgatnák a világot.
Akkor és később a darab a téma. A Stílusgyakorlatok. A poénok. Meg az a hárommondatos jelenet, ami mindenkinek másról szól.
A többségnek leginkább a diktatúráról. Amiben élnek, de amit nem éreznek diktatúrának. Két év múlva már egyesek a saját bőrükön fogják érezni… De az még messze van. És akkor sem hiszik el a történteket, csak néhány bunkó rendőr túlkapásának gondolják.
Mert hiszik, hogy a párttal, de leginkább a néppel egy az útjuk. Bár az aggasztó, hogy a párt mintha letért volna erről az útról.
Előre nézünk! Nem beszélünk! Utazunk!
Persze van, aki a fejlődést, a haladást hallja a mondatokban. Azt, hogy a tetteknek kell beszélni, hogy nem szabad visszafelé mutogatni. Hogy nem szabad a múltba révedni.
Mert előre nézünk. Nem beszélünk. Utazunk!
És van, aki az elidegenedést hallja. A magányt. A külvilág kizárását. Hogy nem foglalkozunk másokkal csak magunkkal. Mindenki a saját filmjét nézi.
Csak előre nézünk. Nem beszélünk. Utazunk…
Huszonöt évvel később.
Nyálas októberi este. Hétköznap. A Rézkakas messze van, ha még egyáltalán megvan… Jelzem, megvan. Most nem biztos, hogy beülnének csóró gimnazisták színház után egy kancsó borra… Már nem az a hely.
Különben is holnap munkanap. Dolog van. Kelni kell. Ilyenkor már nem szívesen éjszakázik az ember. Meg különben is annyi a kétes alak az éjszakai buszokon...
Nos, ha nem lesz bor utána, akkor egy kávé előtte.
Színházi kávézó, Dörnerrel, Bánnal, és Gáspárral. Jesszus! Megöregedtek. Amíg színpadra nem lépnek, mert ott mintha megállt volna az idő. Csak a külsejük változott az idővel.
És az a három mondat. Benne az átpolitizált és apolitikus, néha apokaliptikus Magyarország.
Előre nézünk.
Nem beszélünk.
Utazunk…
