A történelmet a győztesek írják, valami ilyesmit mondott Napóleon. Ha ismerte volna Kerekes bácsit, lehet, hogy megváltoztatta volna a véleményét. Kerekes bácsi ugyanis azt állította, hogy a történelmet nem a győztesek, hanem a túlélők írják.
A történelmet a győztesek írják, valami ilyesmit mondott Napóleon. Ha ismerte volna Kerekes bácsit, lehet, hogy megváltoztatta volna a véleményét. Kerekes bácsi ugyanis azt állította, hogy a történelmet nem a győztesek, hanem a túlélők írják.
Mert itt volt például a kacska Kovács fia, a Sanyi, aki negyvenháromban elbújt, mert nem nagyon akaródzott neki katonának menni. Különben is az anyja szoknyájához volt ragasztva az a gyerek, az meg féltette, hát bújtatta. Nem is jött elő, csak amikor már az oroszoknak is csak a háta látszott.
Aztán ahogy telnek az évek a Sanyi városra ment, gyári munkásnak. Mondjuk dolgozni azt nem nagyon szeretett, tanulni akart. Be is iskolázták. Felvitte az isten a dolgát, mert ő lett a KISZ DISZ titkár a gyárban, azután ment tovább a pártba funkcinak. Ez még nem is lepődött meg senki otthon, de amikor azt olvasták a megyei lapban, hogy a Sanyi negyvenkettőtől partizán volt, hát sokan elcsodálkoztak. Sokan gondolták, hogy írnak az újságnak, hogy nem úgy van az, de aztán inkább mégsem. Nem akartak újat húzni a kacska Kovács nagy fiával…
Meg aztán ott van Jámbor Jóska. Az apja háború után téeszesített, meg üldözte a kulákot. Ötvenkettőben aztán ő lett tanácselnök. Mondjuk ötvenhatban pár napra eltűnt, de nem olyanok erre az emberek. A Jóskát főiskolára küldte, azután betolta a megyéhez. A gyerek csak akkor költözött vissza, amikor az apja nyugdíjba ment. Nyolcvanra átvette a családi boltot, ő lett a tanácselnök.
Nem volt vele semmi baj, mert jó elnök volt. Nem csak magára gondolt, a falura is.
Épített, szépített. Azaz építtetett, szépíttetett… Szóval szolgálta a rendszert, és szolgálta a falu. Aztán kilencvenre kiderült, hogy a látszat csalt, mert Jóska a falut szolgált, és a rendszert bomlasztotta. Belülről.
Hát kutya legyen, aki ezt nem vette észre.
Meghálálta a falu a nagy szeretet – meg hallgattak a plébánosra is – így lett a tanácselnökből előbb MDF-es, majd Fideszes, mostanság meg független polgármester…
Mennyi, mennyi forradalmár, mert nem minden az önfeláldozás. És ahogy telnek az évek, úgy derülhet ki még olyan dolgokról is, hogy valójában hőstett volt, amikről a maga idejében senki sem sejtette.
Győzni vagy veszteni egy meccsen, akár az is lehet forradalmi tett az idő múlásával.
Legyőzni a szovjeteket, vagy veszteni egy tétmeccsen kiprovokálva a népharagot…
…mind lehet ellenállás.
Jut eszembe, Grosics Gyula – bármilyen megtisztelőnek is tartja – nem akar egyetlen jobboldaliként a főváros díszpolgára lenni. Megnézte a névsort. Nem akar egyetlen jobbosként a Sztálinista bandával egy tálból cseresznyézni…
Jut eszembe, tavaly Kárpáti György nem kért a megtiszteltetésből…
