Valami van a levegőben. Na, nem a párára gondoltam. Úgy tűnik, hogy a szakdolgozatírók idei kedvenc témái közé bekerültünk mi bloggerek is.
Valami van a levegőben. Na, nem a párára gondoltam. Úgy tűnik, hogy a szakdolgozatírók idei kedvenc témái közé bekerültünk mi bloggerek is.
Az elmúlt két hétben szám szerint nyolc kérdőívet sikerült kitöltenem, ami a blogolási szokásaimról[?] szól. Vagy a szexuális orientációmról…
Volt közöttük udvarias, tudományoskodó, butuska, de valahogy mind egy kérdésre lyukadt ki. Mindenkit AZ érdekelt.
Úgy a harmadik után egy régi vicc jutott eszembe:
- Nem lehetne témát váltani? Mindig az a szex…
- Ok. beszéljünk másról. Miről szeretnél?
- Mondjuk a zenéről…
- Aha. Dugtál már zongorán?
Szóval Kedves Lányok, [mert a kérdőívek küldői mind nőneműek voltak] ha nem haragszotok ezért a megszólítástért, most néhány olyan dologról írnék, amiről nem igazán kérdeztetek, vagy tudtok. Lehet, hogy ehhez nem ártott volna először néhány olyan blogba beleolvasni, akinek a szerzőjét megkeresitek.
Nem csak én, meg ismeretterjesztő blogok vannak a világot jelentő hálón, hanem akadnak másmilyenek is. Én például, - már ha érdekel valakit vélemény blognak címkézném az egyik blogomat, míg a másik, az edzésnapló nevezhető én blognak is…
Azért blogolok, mert közléskényszerem van. Lehet, hogy ez megegyezik azzal a válasz opciótokkal, hogy híres akarok lenni, de szerintem a kettő nem ugyanaz.
És minden blogger exhibicionista, mert különben nem a hálóra írogatna.
Aztán nem az a két felosztás létezik, hogy van, aki írja a blogot, meg van, aki olvassa, vannak a kommentelők is. Ezek szoktak az írásokhoz hozzászólni. Nem, ez nem azt jelenti, hogy az illető olvassa is az adott blogot, amihez hozzászól. Persze a többség először olvas, azután kommentel, de ez nem kötelező sorrend…
Bármilyen furcsa akadnak tabu témák – nálam mindenképpen -, amiről az ember nem, vagy csak nem sűrűn ír. Persze van, amikor ez elkerülhetetlen.
Ha már a tabu témáknál tartunk, látom, érdekel titeket az álnév, akarom mondani nick használat. Illetve nem érdekel. Mert igazából evidenciaként kezelitek, hogy mindenki álnéven ír, pedig nem. Jó, igazatok lenne, ha azt mondanátok, hogy én is nick mögé bújok. De egyrészt sokan nem ezt teszik, másrészt sokan egyszerűen csak a nevük valamilyen rövidítését, vagy a becenevüket használják. A kritika akkor lenne jogos, ha mondjuk, például Mefisztóként írnék [remélem ilyen nevű blogger nincs, ha van akkor elnézést nem rá gondoltam], de a névválasztással is általában a blogger általában ki akar fejezni valamit. Tehát lehet, hogy jól mutatott volna a felméréseitekben, ha azt firtatjátok, hogy ki az, aki saját, és ki az, aki „választott” néven blogol.
Milyen hülye kérdés az, hogy mit fejez ki a nicked?
És ha már az álnévnél tartunk, mégis hogy gondoltátok azt, hogy az álnévhez mindig álszemélyiség tartozik? Nem mondom én is olvastam már ilyen blogot is…
Sokan mondják, – látom a kérdéseitekből nektek is mondták - hogy az internet névtelensége szabadságot ad. Igaz. Én is írok olyan témákról, amiket nem minden társaságban vetnék fel, bár a reakciók érdekelnének, érdekelnek. Valahol az volt az egyik legjobb visszajelzés, amikor valaki a saját blogom linkjét küldte át nekem, hogy ezt érdemes elolvasni. Ha tudja, hogy én írom a blogot, esetleg megdicsér, de ez így azért jobban esett.
Két éve írom a 6. alabárdost, és ahelyett, hogy elidegenítene az internet az emberektől, sok értékes embert köszönhetek a blognak.
No igen, erre sem gondoltatok.
A virtuális tér nemcsak virtuális ismeretségeket hoz.
Szóval, az eddig beérkezett válaszokat nem dobjátok ki, de beszéljétek át újra a kérdőívet a konzulensetekkel. Ígérem, azt is ki fogom tölteni.
Barátsággal:
Én
ps: Ja, még nem dugtam zongorán… de ez magánügy.
