Rossz szomszédság, török átok. Eredetileg úgy akartam kezdeni, hogy amikor Z. és Sanyi összebútoroztak, de egy ilyen kezdés félreértésekre adhatna okot. A félreértések meg… ki tudja hova vezetnek.
Rossz szomszédság, török átok. Eredetileg úgy akartam kezdeni, hogy amikor Z. és Sanyi összebútoroztak, de egy ilyen kezdés félreértésekre adhatna okot. A félreértések meg… ki tudja hova vezetnek.
Tehát kezdem inkább Sanyival, a huszonöt éves barna bombázóval. Mert bizony, bizony a Sanyi név nőt takar, méghozzá nem is akármilyet.
Ha a saját magáról adott jellemzést akarnám, idézni akkor azt mondanám róla, hogy egy röhögős, nagypofájú liba, akinek nem kell attól tartania, hogy pofán veri a lengőajtó. A kollégái szerint ő az, akit egyszerűen nem lehet utálni. Persze Z. erről mást mesélne, neki sikerült, ha nem is túl hosszú ideig.
És, hogy miért is lett Sanyi? Hát egyszer a folyosón kifakadt, hogy annyit dolgozik, mint egy ló, és ha beledöglik még a bőrét is lenyúzná a főnök. Mire a főnök, amúgy koltaisan haumannosan kikiabált az irodából, hogy Sanyikám!... Persze, hogy nem bírta ki röhögés nélkül, a Sanyi meg rajta maradt.
És hiába az aranyszabály a házinyúlról, Sanyi és Z. összebútoroztak. Pontosabban Z. beköltözött Sanyi csepeli házikójába. Na most ahhoz képest, hogy ezt a nőt a kollégái szerint nem lehet utálni, azért csak sikerült valahogyan összekülönböznie a szomszédjaival. Annyit mondott a beköltöző lovagjainak, hogy a bal oldali az hülye, a jobb oldali viszont nem normális. A nyár folyamán Z. meg is ismerte a szomszédbosszantó hétköznapokat. Eltűnt kuka, átnyúló faágak, a kerítésen véletlenül átpotyogó ez meg az. Teregetés esetén meggyulladó kerti szemét, és a békés csendet durván szétszaggató csipkés kombiné és más elviselhetetlen mulatós slágerek.
Z. is hamar beállt a sorba és bőszen utálta az elviselhetetlen szomszédokat. No igen beszállt a harcba, zene terén Billy Idol, és mr Manson segítségével próbálta művelni a szomszédok ízlésvilágát, igaz nem sok sikerrel.
Aztán ahogy hullani kezdtek a levelek egyre inkább egymás kifüstölése vált a szomszédok kedvenc szórakozásává.
Este tizenegykor sétálni mentek. A barna démon kislánnyá változott, angyalt akart rajzolni a két centis hóba, hógolyózni, sőt hóembert építeni. Na jó, megdobálni megdobálták egymást.
Közben Z. ünneprontó módon azon gondolkodott, hogy reggel mennyivel kell korábban kelnie a hólapátoláshoz.
Ötkor kelt. Kiment.
És akkor ott a lapáttal a kezében valamit alaposan elrontott.
Talán még nem ébredt fel, vagy csak az új hó lepte be az ellenszenvét, vagy egyszerűen benézte, de azt vette észre, hogy nem a szomszéd kapuja elé, hanem az elöl is ellapátolta a havat. Megrántotta a vállát, hogy akkor most ez lesz a heti jócselekedet. Sanyinak is ezt magyarázta, amikor az szimplán lehülyézte, hogy az utált szomszéd helyett dolgozott.
Este, amikor hazaértek frissen volt elsöpörve a kapujuk elöl a hó. A szomszéd megköszönte.
Így ment még három napig. Szombaton találkoztak először. Hólapáttal a kézben. Köszöntek. Beszélgetni kezdtek…
Hétfőre a hó elolvadt. Valami véget ért…
…vagy elkezdődött.
Rossz szomszédság, török átok.
Ja, indult egy kezdeményezés „Boldog Új Évet Magyarország! - Štastný Nový rok, Slovensko!” néven. Kezdhetnénk hólapátolással…
