Van az, hogy a posztot az élet írja. Vagy valaki más… levélben. Mert egyszer csak jön az a levél… Nem, nem szoktam magánleveleket közreadni, de ez valahogy annyira... (Na jó, kicsit átírtam.)
Van az, hogy a posztot az élet írja. Vagy valaki más… levélben. Mert egyszer csak jön az a levél… Nem, nem szoktam magánleveleket közreadni, de ez valahogy annyira... (Na jó, kicsit átírtam.)
Szia!
Ezúton kívánok békés boldog karácsonyt és sikerekben gazdag újesztendőt.
Azért csak most, mert az elmúlt pár napom kicsit zűrős volt. Valahogy így:
Nem tudom, ki hogy van vele, de úgy alakult, hogy az évek során valahogy egyre kevesebb időnk jut egymásra a barátaimmal. Ad hoc találkozások, csak úgy, ha éppen ráérünk. Névnap, születésnap valahogy nem érdekes, de ha történik valami, legyen az jó vagy… akkor keressük egymást. Mert olyankor van szükségünk egymásra. Szóval haladjunk a levéllel.
T-nek, szombaton volt a szülinapja.
Nem mondom az időjárásfelelős rendesen felköszöntötte…
A nagy napon, néhány barátjával szülinapi vacsorával leptük meg. A rossz időre tekintettel táncolni nem mentünk utána, de meglepetésként megkértem a kezét. Amúgy karikagyűrűsen. Persze néhány kedves barát rögtön az esküvő dátuma iránt kezdett érdeklődni. Na ja, ezért vannak a jó barátok… Jó, persze adott volt a magas labda.
Ahogy kedves barátomat ismerem, mire idáig jutottam, már biztos voltam benne, hogy nyárra meglesz az esküvő. Azt el kell mondanom, hogy szervezni azt tud. És nem az a kapkodós, ideges ember. Alapos. Nagyon alapos, csak kicsit szétszórt. Még jó, hogy nem a Kozma utcában… Szóval tavasszal, vagy nyáron?
Hát hétfőn felhívtuk az anyakönyvvezetőt, hogy mikor is…
Szerdán a 11.30-at javasolta. Már, ha az idén akarjuk. Ez ismer engem – futott át az agyamon - korábbra nem meri kitűzni… Szóval, szerdán előtte, az irodájában. Két tanúval, mert ez a minimum.
Ez most, hogy van? A barátom besuvasztott még egy esküvőt is aranyvasárnap és szenteste közé? Nem mondom takarékos megoldás, születésnap, házassági évforduló, karácsony egyszerre… még jó, hogy az új asszony nem Éva.
Kedden egy órakor bevittem az iratokat. Azért, rutinom nem lévén csendesen érdeklődtem, hogy ilyen rapid esküvőkön mégis mit szoktak felvenni?
Amit akarunk - felelte a szakember. Gondolom, tudna mesélni érdekes esküvői szerkókról… Ha kibérelem a nagytermet i , akkor már a tanúkon kívül elférnek a szüleink és a testvéreink is (mást meghívni úgy sincs érkezésünk így a karácsonyi készülődésben, sajnos benneteket se). Uccu neki, csapjunk bele a lecsóba.
Na ekkor még megjegyezte, hogy nem ártana ha egy anyakönyvi kivonatot is beszereznék az elvesztett helyett. Persze, egy másik kerületből. Ekkor már tizennégyet ütött az óra. Néhány telefon és csoki, szerdán reggelre az is meglesz…
Szülőket, testvéreket felhívtuk érdeklődve, hogy van e programjuk másnap délelőtt fél tizenkettőkor? Nincs? Most már van.
Kedd délután háromkor kitört a nincs egy rongyom se amit felvehetnék című pánik. Tisztára, mint egy feleség. Ötkor eszébe jutott, van nálunk néhány, fotózáshoz kölcsönkért esküvői ruha… és még jó is rá.
Hurrá, fehér ruhás menyasszony lesz. Hurrá, rohanok a virágoshoz (még volt nyitva), mert ehhez már menyasszonyi csokor is dukál. Szerdán tízre az is meglesz.
Számolok, szerdán reggel anyakönyvi kivonat az elveszett helyett, virágos… szakadó eső, ha jól emlékszem, és karácsonyi tömeg. Tud ez a fiú élni…
Este nyolckor megkerestük a gyerekkori barátnőjét a menyasszonyomnak, másnap fél tizenkettőkor ugyan szavalja már el az esküvőnkön a barátnője kedvenc versét… közben párom leány csemetéje szorgalmasan gyakorolta a bevonuló zenéjét hegedűn. Ha már nagyterem, legyen zenés a bevonulás…
11.25 és mi már ott vagyunk az önkormányzatnál. (Figyelem! Nem késtem el. Fejlődöm!) Befut a rokonság. (Anyós ájulás határán, neki a fehér ruhát senki se mondta. Megnyugtatom, hogy másnak se volt se tudomása, se beleszólása. Az utóbbi valahogy hangsúlyosabbra sikerült.
Várni kell. Az anyakönyvelő csúszásban van. Kibírjuk.
11.45 rövid eligazítás, hogy is történik minden...
Nagy levegő… Bevonulunk.
A gyerek gyönyörűen játszik, a barátnő elmondja Shakespeare LXXV-jét. Megható, a könnyeivel küszködik. Ő is.
Két igen és néhány aláírás után, december 23-án délre nős vagyok!
Minden klappolt. Jó hangulatban, görcsök nélkül, villám esküvőn lettünk házasok.
Utána néhány fotó, otthon egy kis koccintás a közös jövőnkre…
Hát így lettem nős.
L.
Mosolygok, és elképzelem a barátomat, amint huszonnegyedikén felébredve a homlokára csap, hogy a francba, a fa!...