Mint annak idején Béres Erika az intimbetétet úgy fedezte fel a radikális magyarság pártja a kínaiakat. Nem először. De most másképp.
Vajon emlékszik-e még valaki 2004. november 21-ére?
Mint annak idején Béres Erika az intimbetétet úgy fedezte fel a radikális magyarság pártja a kínaiakat. Nem először. De most másképp.
Vajon emlékszik-e még valaki 2004. november 21-ére?
Arra, amikor a Jobbik a József nádor téren országos tüntetést tartott a kínai árudömping és a kínai bevándorlók ellen. Mert akkor még a magyar vállalkozók százezrei nyögték a kínaiak dömpingjét. Mert a kínai áruk és emberek elözönlötték Magyarországot.
Akkor és ott felszólították az "illetékeseket", illetve a "hatóságokat", hogy tegyenek valódi lépéseket, szigorítsák Magyarország bevándorláspolitikáját, lépjenek fel határozott idegenrendészeti eszközökkel, mert a Jobbik szerint hazugság, hogy Magyarországon csak tizenhétezer kínai él, az ő becslésük szerint több mint százezerre tehető a távol-keletről bevándorlók száma.
No igen, úgy érezték, radikális változásra van szükség.
Vajon emlékszik-e még valaki – hogy ne menjünk annyira vissza az időben – 2008. októberére?
Akkoriban tört ki a melaminbotrány. Először Kínában, azután az egész világon. Ezt az anyag, a melamin műanyagok és ragasztók gyártásánál használatos vegyszer. A tejporhoz azért adagolták, hogy látszólagosan megemelje a tej fehérjeszintjét és elrejtse, hogy a tejet felvizezték. Kínában hat csecsemő halt meg a melaminos tápszertől, és a melaminnal szennyezett tejtermékektől százezrek betegedtek meg. Ennek hatására több ország, így Magyarország is megtiltotta a kínai tejtermékek behozatalát (Bizottság 2008/757/EK határozata).
Mindezek hatására Szegedi Csanád a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében felszólította az illetékes magyar hatóságokat, hogy azonnali hatállyal függesszék fel a kínai élelmiszerek Magyarországra való behozatalát, a lakosságot pedig arra kérte(?) a Jobbik, hogy vásárlásaik során válasszák a magyar élelmiszereket, termékeket!
No igen, úgy érezték, radikális változásra van szükség.
Mondjuk azóta (pont egy éve) a kínai hatóságok halálra ítélté a felelőst. Ez tényleg radikális megoldás. De a radikális megoldás nem végleges, hiszen a tavalyi év végén – szól az idei híradás – ismét kínai tejtermékgyártókat tartóztattak le, mert a melaminos „tej” értékesítése, előállítása tovább folytatódott.
Most a Jobbik még nem hallatta a hangját.
Most választások jönnek.
A Jobbik meghirdette Radikális változás címén az országgyűlési választási programját a nemzeti önrendelkezésért és a társadalmi igazságosságért.
A címet, illetve az alcímet tekintve nem tartalmazhat mást, mint azt, hogy a kínaiak mehetnek haza. Erre azt olvasom a választási programban, hogy az elmúlt húsz évben "Az egyre jobban erősödő külpiacokat, valamint jelentős tőkeexportőrnek számító keleti országok (Kína, India, Oroszország, Törökország, Kazahsztán, Indonézia) kínálta lehetőségeket az ország vezetése nem aknázta ki, és komoly lépéseket sem tett ebbe az irányba."
De a Jobbik hatalomra kerülése esetén eljöhet a szebb jövő.
"A szebb jövő:
Bővülő exportlehetőségek vagy gyümölcsöző együttműködések ellenében keleti gazdaságok vállalatai számára biztosítjuk a „hídfőállás” lehetőségét az Európai Unió piacai felé.
A gazdasági kapcsolatok bővülésének segítése érdekében megerősítjük a politikai és kulturális kapcsolatokat a fent említett országokkal, népekkel. A kapcsolatépítésben kiemelten alapozunk az ázsiai népekkel meglévő, általuk máig számon tartott rokonsági kötelékekre, közös civilizációs örökségünkre."
Vajon mi az amitől hirtelen a Jobbik barátkozni kíván a kínaiakkal?
Tán csak nem az a hirtelen támadt rokonszenv oka, hogy a reménybeli szavazók a „kínainál” vásárolnak?
Vagy csak a tőkeerejük a csábító?
