Suba a subához, guba a gubához. Ezt az alapigazságot nem a nagyanyám mondogatta, de akár ő is lehetett volna.
Suba a subához, guba a gubához. Ezt az alapigazságot nem a nagyanyám mondogatta, de akár ő is lehetett volna.
Szóval suba a subához, azaz hasonló a hasonlóhoz… Már, ha nem abban az értelmezésben használja az ember, hogy tudd már a helyed, vagy mint a politikusainktól számtalanszor hallhattuk már összenő, ami összetartozik.
Persze, persze tudom én, hogy nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen ebben a „suba a subához”-ban benne van az is, hogy tudd már hol a helyed, ne akarj másnak látszani, mint ami vagy, de most inkább maradnék az első verziónál, mert részben ez mozgatja a blogvilágot is.
Például ez alapján választunk portált. Az ember próbál oda menni, ahol úgy érzi, hogy szívesen látják, már ha nem mások bosszantása az életcélja.
Igen, a hasonlóan gondolkodók örülnek egymásnak, keresik egymás társaságát. Félreértés ne essék ez nem csak a politikai hasonlóságot jelentheti. Vannak eltérő politikai nézetű barátaim, akikkel nem politizálunk. Remekül lehet beszélgetni sok más dologról… Mert hasonló a hobbink, futunk, görkorcsolyázunk, olvasunk, filmet nézünk, szeretünk jókat enni és inni, szóval szerencsére van téma bőven, és a hasonló tényleg a hasonlónak örül.
Na jó, néha a politikai is szóba kerül. Vitatkozunk, de nem esünk egymás torkának, mert a hasonlóság lehet egyszerűen mentalitásbeli. Annak elfogadása, hogy nem mi vagyunk az egyetlen és örök igazság letéteményesei.
A virtuális tér, a bloglét is összehozza a hasonló érdeklődésű, hasonló gondolkodású, hasonló mentalitású embereket.
Nem csak virtuálisan.
De ha már a szólásoknál tartunk, itt van az is, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
Na ez is egy alapigazság, és ez is mozgatja a blogvilágot.
Mert az akol melege jó és biztonságos, de unalmas. Kell némi feszültség, izgalom, vita.
Ezért aztán az ember gyereke olyan helyekre is jár kommentelni, ahol nem biztos, hogy szívesen látják. De legalább biztosítva van az adrenalin adag…
Vagy magára húzza az ellent. Provokál, hogy házhoz jöjjenek a vitapartnerek. Ha meg eldurvul a vita…
Mondjuk erre azt mondta Z. barátom, hogy lökött egy népség vagytok ti bloggerek. Olyanok, mint az egyszeri forradalmár, aki a kivégzőosztag előtt feltépi a mellén az inget mondván „Ide lőjetek!”. Ha meg eldördült a sortűz, abgangként azt hörgi, hogy „Vicceltem marhák!”.
Lényeg, hogy pörögjön a számláló.
Mert semmi sem növeli az olvasottságot úgy, mint egy jó kis anyázás.
És mit szeretnénk jobban, mi bloggerek, mint azt, hogy olvassanak…
...de biztos, hogy bármi áron?