Véget ér egy kilencvenéves szabadságharc, mondta viccelődve a miniszterelnök...
Szóval népünk bölcs vezére a minap azzal viccelődött, hogy véget ér egy kilencven éves szabadságharc, azaz „Legyen szabad a gyümölcspárlathoz való jog.”
Na most felejtsük el egy percre, hogy hány perces robajt okozott, amint az összes bögrecsárdát fenntartó, tilosban járó, zugpálinkafőző szívéről egy bazi nagy kő esett le. Állítólag a szeizmográfok még másnap is jelezték.
Bezzeg a főzdéseket, meg a pálinka tanácsot egyből kiverte a víz. Na ja, elvégre mégsem kéne a pálinkafőzést a magyar foci szintjére süllyeszteni. Mert ugye szorgos népünk minden polgára ért a focihoz, csak éppen világszínvonalon nem műveli a kutya sem. Legalábbis itthon. Valamiért külföldre kell menni fiainknak, hogy eszükbe jusson, hogy is kell focizni.
Na és persze a hon cefrepárti polgárai is fellelkesültek. Egyes hírek szerint már délután kettőkor, tíz perccel a bejelentés után megjelentek a közeli áruházakban az első kuktavásárlók.
De térjünk vissza egy percre a 90 éves szabadságharcra.
Mi is volt úgy kilencven évvel ezelőtt?
Hát leginkább vitéz Nagybányai Horthy Miklós volt a kormányzó. Tehát az ő kormányzósága idején kezdődött a szabadságharc, mivel ekkoriban az állam egyrészt korlátozta a szesz előállítását, másrészt kötelezővé tette a főzdékben szeszmérőgép felszerelését, ezzel biztosítva a feltöltésre váró államkasszának az utánpótlást.
Vagyis ezt a szabadságharcot jó magyar szokás szerint az adószedők elleni harc váltotta ki. Nehogymá’ az állam sápot szedjen! Szedjen mástól.
Na nem mintha a korábbiakban nem szedett volna sápot, csak éppen rájött, hogy lehetne mindezt sikeresebben művelni.
Mert a szabadságharc a bevételért, a sápért bizony korábban kezdődött, úgy 1850-ben. A következő évben az ország területén 105129 főzdét írtak össze. Jó lenne tudni, hogy akkoriban hány település volt Magyarországon. Nem hinném, hogy sokkal több.
Hát, ha a szabadságharc az adófizetésről szól, akkor az a kilencven, az százhatvan.
Százhatvan éve jár tilosban, aki úgy főz pálinkát (vagy valami hasonlót), hogy nem fizeti meg a császárnak, ami a császáré.
Százhatvan éve nem mond le az állam a jussáról. Nem hinném, hogy most fogja elkezdeni.
Mondják, hogy az ellenőrzésre fordított pénzt lehet megspórolni a pálinkafőzés szabaddá tételével. Azaz csökkenteni lehet a közigazgatásban dolgozók létszámát. Egyes elemzők szerint a közvetlen költségvetési kiesés úgy nyolc milliárd forint. Vajon fordít-e ennyit az állam ennek a pénznek a beszedésére?
Mellesmeg valaki ezt a miniszterelnöki kiszólást úgy magyarázta, hogy arra vonatkozott, hogy ez azt jelentette, hogy magánszemélyek is főzhetnek pálinkát.
1986-ban adták ki dr. Sólyom Lajos Pálinkafőzés című szakkönyvét. A fülszövegének első mondatát idézném:
E mű kiadását az indokolja, hogy egy 1982-es rendelet lehetővé teszi gyümölcspálinka előállítását magánszemélyek részére is.
Így sem jön össze a kilencven…
Azt hiszem ez a kormány a számokkal sincs jóban…
