Verőfény. Ez azért a gyanús, az elmúlt évek tapasztalata szerint olyan nincs, hogy nem esik. Legalább egyszer. Lehet, hogy az egy főre jutó gumicsizmák száma elérte az időjárást befolyásoló mennyiséget?
Verőfény. Ez azért a gyanús, az elmúlt évek tapasztalata szerint olyan nincs, hogy nem esik. Legalább egyszer. Lehet, hogy az egy főre jutó gumicsizmák száma elérte az időjárást befolyásoló mennyiséget?
Szóval verőfény, dögmeleg és por. Ez fogadott minket a második napon. Meg mintha kicsit érzékenyebb lennék. Na nem a szagokra, a szaglásomat szinte a nullára redukálta az orromat megtöltő por. Igazából a hallásomra sem kéne érzékenynek lennem, tegnap a Hollywoodoo első sora azt is tompította. Részben. A buszmegállótól a fesztiválig tartó séta során olyan frekvencia tulajdonosa jött mögöttem, hogy az ellen csak az ólom füldugó lehet orvosság. Végig hallgattam az éppen vébé történetét. Abból a szempontból, hogy kinek áll jól a meze, ki milyen helyes… ráadásul mindezt kis pöszeséggel. Ami állítólag helyessé tesz… Nem én mondom, ezt a szájmenéses liba hiszi, és hirdeti. Szerintem anyukája vigasztalta ezzel.
Kicsi lány becsaptak!
Vigasztaljon a tudat, hogy a fesztivál területén nem te vagy az egyetlen, akit otthon átvertek és mit sem sejtve fotótémának öltözött. Arra azért évek óta kíváncsi lennék, hogy ezt a műfajt, valamint a rövidtávú lerészegedést miért a napijegyesek nyerik rendszeresen.
Ott tartottam, hogy alig múlt dél, tombol a hőség, és…
…a nagyszínpadon a Quimby. Ez még nem a koncert. Éppen beállnak. Ez biztosítja, hogy a dumaszínház közelébe sem megyünk. Minek úgy se érteni sokat, a fellépő, meg nem hallja a nevetést, a tapsot, csak arcokról próbálja kitalálni, hogy nevettet vagy altat. Inkább a szabadegyetem, Németh Juci, és Ráday Mihály. A Jucival való beszélgetés végére érkezünk. Kár. Ráday meg kerekasztalilag beszélget a kulturális örökség védelemről, többek között a város főépítészével. Arról hogy szabad-e bontani? Érdekes, de megmondom a frankót, bár eddig sem tudtam, hogy mi a jó megoldás, de ilyen hülyén fogok meghalni. Mert nekem az jött le, hogy néha igen, néha nem…
Irány Copy Con és a nagyszínpad, az legalább biztos. No igen, Copy szemmel láthatólag felnőtt a nagyszínpadhoz. Hiába a korai időpont, Hiába a dög meleg, a ragazzin sokakat megmozgat. Na ugrálni azért nem fogok, de nyugton ülni sem lehet Copy hangjára.
Mondjuk az Ocho-Macho sem azt a „békésen leülök a fűbe és révedek” zenét nyomja… Erre nem lehet révülni, se kábulni, erre bulizni lehet, de azt nagyon.
Közben a nagyszínpadon megy a Bälga. Belehallgatunk. Távolról. Inkább némi sört veszünk magunkhoz, ami koncert után rendszeres elfoglaltság, de van egy beállásnyi idő a francia N&SK-ig.
Nem tudom, hogy a vébének köszönhető, de a francia banda frontemberén holland melegítő van… Úgy döntök, hogy van. A banda jó, bár a hegedűs csaj, meg a harmonikás fickó hálás téma a fotósoknak. A közönség gyűlik, de ugye a nagyszínpad fellépőinek erős az elszívó hatása. Mint mondtam egybecsúsznak a Bälgával, és utána Irie Maffia. Az utóbbi végét megnézzük. Azért szar lehet francia előadóként fellépni Magyarországon. Kommunkikációs szempontból mindenképpen. Sem a franciákra, sem a magyarokra nem jellemző, hogy a saját anyjuk nyelvén kívül más nyelven hajlandóak lennének kommunikálni. Legyőztük a nyelvi nehézségeket.
Később egy kolbász mellett belehallgatunk Kardos-Horváth új zenekarának a műsorába. Jut eszembe, Kardos Horváth délután a borozóknál játszotta a gyermekműsorát. Értem én, hogy a bor fiatalít, de ennyire azért nem…
És kilenckor színpadon a bálvány, akarom mondani az Idol. Profi műsor. Nagy slágerek jókor jó helyen elhelyezve. Na és a biztos vetkőzés, hogy a rebel yellre megmutathassa, hogy ötvenötévesen is lehet valakinek kockahasa. A dancing wih myselffel indított és a white weddiggel zárt. Négy éve nem jutottam el a PeCsában rendezett bulira, és bevallom azt hittem, hogy buktam az utolsó esélyt a Billy Idol koncertre. Hát nem, sőt, ha kis szerencsém van még fogok is. Próbálom elmondani, hogy mi benne a jó, de az egész annyira egyben volt, és mégsem volt az az érzésem, hogy profi iparosok letolták a melót, hanem az hogy nagyon, nagyon, naggyon… Lehet, hogy húzósabb nevek jönnek majd utána, de már csak ezért is megérte az idei Sopron.
És persze utána Quimby.
Én még emlékszem arra, amikor a Budapest parádén alig páran voltak kíváncsiak rájuk, most meg… Most meg ők a fő attrakció. Ahogy Kis Tibi mondta egyidősek a fesztivállal…
És - ezt már én teszem hozzá – sokgenerációssá vált a közönségük. Mellettünk egyik oldalon egy hatvanas fickó – na jó ő a harmincas barátnőjével jött -, de voltak ott más kortársai is akik, csak a Quimbyért… A másik oldalon aligtizenévesek… Basszus fiúk, lassan ti is legendának fogtok számítani. A magyar poppiacon mindenképpen.
Irány a város, elvégre a lábamat már csak azért nem csipkedik a szúnyogok, mert nem tudnak áttörni a koszrétegen.
A busz jön, illetve nem jön… azután mégis csak jön. Most kiírhatták volna, hogy heringszállítás.
Hazafelé legendát hallgatunk arról, hogy az évnek ez az a pár napja, amikor Sopronban ellenőrök dolgoznak a buszon, és büntetnek… ez is hozzátartozik a fesztiválhangulathoz.
