Az ember, aki vasárnap a hollandoknak fog drukkolni éppen elköszönt az asztaltársaságától, amikor mi még a Vajna cikknél tartottunk, azaz a foci matematikai megközelítésénél.
Az ember, aki vasárnap a hollandoknak fog drukkolni éppen elköszönt az asztaltársaságától, amikor mi még a Vajna cikknél tartottunk, azaz a foci matematikai megközelítésénél.
Igazából talán nem is került volna szóba a vébé, ha ő nem hangoskodik, hogy márpedig vasárnap a hollandoknak kell szurkolni. ketten együtt sem láttunk összesen egy félidőt. Nem vagyunk foci drukkerek. Van ilyen. De vébé idején a labdarúgás kikerülhetetlen. Különben Z azt állítja, hogy nincs neki semmi baja a focival, csak a tiszta játékidőt hiányolja… zavarja, ha húzzák az időt.
Szóval a mateknál tartottunk éppen, amikor az ember, aki vasárnap a hollandoknak fog szurkolni távozott. No igen, van aki szerint éppen az a jó a fociban, hogy a jelenlegi szabályok mellett mintegy negyvenöt százalék esélye van a gyengébb csapatnak, hogy nyerjen. Ettől izgalmas. Z-t meg éppen ez zavarja, mert szerinte ez nem kiegyenlítettségnek köszönhető, hanem a játék megölésének, az időhúzásnak, a bíróknak… Ő mellesmeg videóbíró párti.
Miközben rendel még egy kört, fejével a távozó felé int, és meglepő kijelentést tesz.
- Azért egy ilyen világbajnokság – oktató modorban emeli a hangját – talán valamelyik professzorát parodizálja - személyzetis szempontból is érdekes. Ilyenkor derül ki, hogy hajlamos az építésre és ki a rombolásra.
Mondom neki, hogy na igen, ilyenkor, ha munkaidőbe csúsznak a meccsek a munkamorál erősen lejtmenetbe kapcsol. Az esti meccseket, meg ugye munkakezdéskor szokás megbeszélni…
Nem erről van szó – folytatja. Ha ebben a stílusban, akkor – határozom el – leöntöm. Bár ahányszor én már elhatároztam, hogy ráborítom a sörömet… egyszer sem tettem meg. – hanem az emberek jelleméről.
Ezt itt, aki vasárnap a hollandoknak fog szurkolni, egy leépítés során biztos, hogy kevéssé akarnám megtartani, a szaktudásától függetlenül.
Közben megkaptuk a sörünket, így hallgat egy hosszú kortyot, mielőtt folytatná.
Nem figyeltél, mi? Nem lennél jó személyzetis. Emberünk szombaton a kedvenceit fogja bíztatni. A németeket. Igazából nem szereti sem a spanyolokat sem a hollandokat. De a németek már csak a bronzért játszanak, mert a spanyolok kiejtették őket. Ennek emberünk, mint vérbeli drukker nem örül. Sőt most kimondottan utálja a spanyolokat. Szíve szerint bosszút állna. Leszámolna a spanyol válogatottal. De ugye azt ugye nem tud, tehát az ő szemében a hollandok immár a bosszú angyalai, akiknek az a dolguk, hogy az őt ért sérelmet megtorolják. Ellenségem ellensége a barátom.
Na az ilyen munkatárs, az aki semmilyen körülmények között nem hajlandó az érdekeit kicsit is sértő döntéseket elfogadni. Márpedig mostanság van esély ilyenekre. Megkérdőjelezi a döntéshozó kompetenciáját. Lázad és lázít. Rombol. na az ilyenekre van a legkevésbé szükség.
Egy ilyen helyzetben azt preferálom, aki a spanyoloknak drukkol, mert – emeli meg felkiáltójelként a poharát – a legjobbtól kikapni nem szégyen. Ha a spanyolok a legjobbak, csak a sorsoláson lehet morogni, hogy nem a döntőben került össze vele a kedvenc. Persze ez a gondolkodás a ritkább.
Pesszimisták a magyarok nem optimisták. – legyint.
Aha – mondom – a pesszimista azt mondja, hogy ennél rosszabb nem lehet, az optimista pedig azt, hogy dehogynem…
Vigyorogva lehülyéz.
