Mindenkinek meg van az ára. Kinek több, kinek kevesebb.

Mindenkinek meg van az ára. Kinek több, kinek kevesebb.

Ott van például a rendőr, akit nem vet fel a pénz. Vagy az önkormányzati ügyfélszolgálatos lehetne még sorolni. Csórók, akik a közt szolgálják. Majdhogynem bajban vannak, ha az emberi körülmények között akarnak élni. Ha olyan nagyratörő álmaik vannak, hogy lakás, meg gyerek. Amikor valamelyikük bemegy a boltba hiába mondja, hogy ő becsületes, attól nem lesz olcsóbb a kenyér. Neki sem.

Persze ettől még alapjáraton senki sem lesz korrupt... de előbb-utóbb jöhet valaki, aki tesz egy nehezen visszautasítható ajánlatot. Mert nehezen visszautasítható ajánlatok bizony jöhetnek.

Jó esetben drágán mérik a becsületet. Olyan drágán, hogy nem sokan tudják megfizetni.

Ha az ember rendőr-kocsmába jár bizony sokszor hallja, hogy a becsület megőrzésének egyetlen módja a leszerelés. Hmm…

A legfőbb belügyér is aggódik a rendőrök becsületességéért. Sőt nem csak a rendőrök, hanem a teljes közszféra becsületességéért. Ezért úgy gondolta, hogy megbízhatósági vizsgálatra van szükség.

Értsd, jön valaki, aki hivatalból próbál vesztegetni és, ha sikerült, akkor már sikeres.

Márpedig mindenkinek megvan az ára.

Kinek tízezer, kinek millió. Van, aki szívességet, van, aki természetbeni fizetséget igényel. Mindenki másképp csinálja.

A legfőbb belügyér meg úgy gondolja, hogy a legegyszerűbb módja a becsületesség szondázásának, ha megpróbálják beugratni a delikvenst a rendőrtől a köz-, és a kormánytisztviselőikig. Mindenkit, aki a közt szolgálja.

Lássuk be, ez a törvényjavaslat nem a nagykutyákat veszi célba, hanem a talpas rendőrt, meg az önkormányzati ügyintézőt. „Kleine fische, gute fische”, ahogy a művelt álcázott rendőr mondja.

Megjegyzem az apeh revizorait ez a veszély nem fenyegeti. Azt azért nem egyszerű megoldani, hogy a számlaadási kötelezettséget, vagy vállalkozást ellenőrző revizor álcázott rendőrbe fut bele. Nem lehetetlen, de macerás. Mennyivel egyszerűbb az út mentén posztoló rendőrt tesztelni.

Elég – rossz esetben - tíz-tizenöt alkalommal, szemmel láthatóan gyorshajtani előtte. Na nem nagyon, csak egy kicsit. Elvégre az ellenőr által elkövetett jogsértés nem lehet súlyosabb, mint a feltárni szándékozott bűncselekmény.

Szóval azt még el tudom képzelni, amint a beugrató ember számolgatja a tízezreseket, emelendő a tétet addig, amíg a pszichológiai ráhatás célt nem ér, azaz vagy ő tud feljelenteni, vagy őt jelentik fel.

Mert az aztán vidám dolog lenne, ha az ál szabálysértő, és a pénzt megtévesztésből elfogadó egyszerre jelenti fel a másikat.

Meg aztán ott van az az eset, amikor a célszemélyt nem a pénz hozza lázba. Emlékszik még valaki a Zsanettre-ügyre? Ott ugye pénzről szó sem volt…

Vajon meddig mehet el a beugrató a felajánlásaiban?

No igen, a legfőbb belügyér ismeri azt a mondást, hogy mindenkinek meg van az ára. De vajon azt hallotta már, hogy mindenki magából indul ki?