Mondanám így kezdetnek, hogy a rendőrkocsmában az a jó, hogy sok érdekes dolgot hall az ember. Meg az is, hogy oda nem csak rendőrök járnak. Magam is itt vagyok példának. Azon most nem kéne vitatkozni, hogy én a jó vagy a rossz példa vagyok... Vagyok és kész.
Mondanám így kezdetnek, hogy a rendőrkocsmában az a jó, hogy sok érdekes dolgot hall az ember. Meg az is, hogy oda nem csak rendőrök járnak. Magam is itt vagyok példának. Azon most nem kéne vitatkozni, hogy én a jó vagy a rossz példa vagyok... Vagyok és kész.
Mint ahogy az a három pofa sem lehet rendőr, akik a kisvárosi kurvával példálóznak egy asztallal mellettem. Valami adószedők lehetnek, olyanból tart néhány fajtát az állam. No, igen a kisvárosi kurva Nekem mégis úgy tűnik, hogy inkább a munkahelyükről van szó. A legidősebb (olyan ötvenes) viszi a szót.
Mert ugye a szép szemű Arankának – kezével hatalmas melleket rajzol a levegőbe, hogy érthető legyen – kisvárosi kurvának is eleinte jó dolga volt. Kényelmesen éldegélt. Nem tudta, hogy milyen hóban, fagyban, tűző napon strichelni, ugyanis nem volt konkurenciája. Otthon "rendelt". Elvolt, mint a befőtt.
Nem mondom, sokan nem szerették. Voltak ellenségei. Főleg akiknek csak vágyaik voltak, azok is elérhetetlenek. Meg aztán ott voltak azok az asszonyok, akik leginkább a ráköltött pénzt sajnálták. Mert azt mindenki elismerte, hogy A kurvára szükség van.
Mellesmeg Aranka kiöregedett elődje, megbecsült tagja lett a közösségnek.
A klienseket előjegyzés alapján fogadta, ha fogadta. Nem ám úgy van, hogy csak beesik valaki az utcáról, hogy „Arankám, kedvem van…”
Meg aztán a bejelentkezés is kevés, ha a kuncsaft állaga nem tetszett Arankának, hát nem foglalkozott vele. Kivágta.
Különben a vendégköre a környék prominenseiből állt. Aranka sérthetetlen és jómódú volt. Azt hitte, – miért ne hitte volna - az is marad.
Aztán jött az első törés a szép szemű Aranka életében. Bizony mert a kilencvenes évek eleje, nála is felborult a rend. A vendégkör átrendeződött. Néhányan mentek a lecsóba, és jöttek helyettük nem kevesen. És ezek már valahogy erőszakosabbak is lettek. Fenyegetőztek. És ugye Aranka, a szép szemű nem akarta, hogy leváltsák, hát többet dolgozott.
Közben a hajdan ritkaságszámba menő pornókazetták egyeduralmát megtörte a videotéka, és a kábeltévé széles, minden igényt kielégítő kínálata. És az igények egyre bővültek.
Nem mondanám, hogy Aranka szerette az új helyzetet, de kénytelen kelletlen igazodott. Szíve szerint talán még panaszkodott is volna, na de egyrészt nem volt, aki meghallgassa, másrészt, aki kurvának áll, az ne sírjon, ha…
Ha van, aki meghallgassa, talán elmondja, hogy ez az út bizony lefelé visz, csak az a baj, hogy valamiből élni kell.
És 2004-ben megjelent a konkurencia. és innen a piac diktált, nem a szép szemű. A kuncsaftok egy része lelépett.
Most mi legyen – kérdezte magától Aranka? – Vagy a minőségre megyek, vagy a mennyiségre.
A minőséghez be kellene ruházni. Sokat. És itt a kellékek, segédeszközök, no meg a plasztikázás költségeire. Hogy a fodrász, fitnesz, szoli és műköröm megnövekedő költségeiről ne is beszéljünk. Akkor inkább a mennyiség! Úgy egyszerűbb növelni a bevételt, talán még az elpártolt vendégek is visszatérnek a kedvezményes ár hatására.
Tehát Aranka lejjebb adott az igényeiből, nyitott lett mindenre.
Mégis kevesebb lett a bevétel. Azt vette észre, hogy a kuncsaftok egyre csóróbbak, egyre szakadtabbak, egyre – hát hogy is mondjam – büdösebbek. Nem, hogy visszatértek volna az elpártolók, hanem az is lepattant, aki igényesebb szolgáltatásra vágyott.
Aranka lássuk be, lecsúszott. Már nem csak nem szeretik, hanem le is nézik.
Igyunk Arankára – zárja le – és bízzunk benne, hogy mi nem úgy végezzük, bár a mi kuncsaftjaink is inkább a szomszédban intézik az ügyeiket…
Ha jobban belegondolok, ez azért elég szar jövőkép. De ismerős…
