A franc se gondolta volna, hogy létezik. Ráadásul nem is a sötétben bújik elő a szekrényből, vagy az ágy alól. Nem. Ez a nyomorú jószág fényes nappal az iskolában támad a védtelen elsősökre.
A franc se gondolta volna, hogy létezik. Ráadásul nem is a sötétben bújik elő a szekrényből, vagy az ágy alól. Nem. Ez a nyomorú jószág fényes nappal az iskolában támad a védtelen elsősökre.
Mondanám, hogy vadásszuk le, de van egy olyan érzésem, hogy Hoffmann Rózsa néni nem engedné. Mert a rémmedve nem új. Na jó, megjelenésében talán az, de a lényege beépült a magyar iskola rendszerbe. Mondta is a Rózsa néni, hogy a nyolcvanas években, a külföldi delegációk vagy mik, mennyire ámultak a renden, a mit a magyar iskolákban tapasztaltak. Nem csoda, a rémmedve tette a dolgát.
A felnőttek szeretik a rémmedvét. Őket is az idomította. Ha nekik jó volt, akkor a mai kölköknek sem árt.
Ja igen, morgok itten a brutálmackóra, közben meg megfeledkezem róla, hogy ebben a formában nem mindenki ismerheti. Mindenkinek a maga mackója…
Tegnap két határozottan csinos nőszemély keveredett a mögöttem lévő ülésre. Olyan egyetemistaformák. Gondos anyukának semmi esetre sem tűntek. [Ez így nem jó.]
Nem gondosnak nem tűntek, hanem anyukának. [Így sem jó, de marad.] Szóval én nem néztem őket családanyának, főként nem néztem ki belőlük az általánost most kezdő lurkókat. Azok ugye legalább hat évesek, tehát ezek ketten vagy tizenhárom évesen szültek, vagy nagyon is jól tartják magukat.
Szó volt osztályzásról, buktatásról, meg a dicséretként kapott nyuszikról…
Ha jobban belegondolok nálunk a mackó – róka páros járta. A mackót az kapta, aki ügyes, meg okos, a rókát az aki rossz volt. Hiába én még a Dörmögő Dömötör, meg Vackor nemzedékhez tartozom, talán azért is morgok annyit.
A mackót, meg a rókát a tan’tónéni ki lapokra nyomtatta és azt osztogatta. A mai napig nem értem, hogy egy elsős, miért vallja be otthon a rókát? Sohasem derült volna ki, ha letagadjuk (mint később az egyeseket, bár azok kiderültek…). Egy elsős rutintalan. Ráadásul egy elsős még elhiszi, hogy a felnőttek mindent tudnak, de mindenképpen jobban tudják…
Most a nyuszi - maci páros a divat a közeli iskolában. Nyuszit kap aki fürge és ügyes, macit aki lusta, tohonya. – meséli az egyikük. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy vasárnap megijedtek. Azt hitték beteg a gyerek. Ebéd után a különben sajtkukac üzemmódban működő lányka magába zuhant. Csak ült, piszkálta a játékait, mint egyszeri iskolás a finomfőzeléket, és [!] csendben volt. Zsófi nem szokott csendben lenni. Tényleg megijedtek. Mérték a lázát. Nem volt. Így maradt a faggatás.
Zsófi nagy nehezen kinyögte, nem akar iskolába menni. Ez új volt. Aztán pontosított a lányka, csak hétfőn nem akar iskolába menni.
Hétfőn tornaóra lesz. Tornaórán a leggyorsabban átöltöző nyuszit kap, a leglassabb macit. Nem értettük – magyarázza – Zsófi ügyes kislány, már óvodába egyedül öltözött, ráadásul nem is piszmog. Mondtam neki, hogy ezért nem kell izgulni, biztos, hogy nem ő lesz az utolsó.
Azt mondta, hogy de. Mert neki fűzős cipője van a többségnek meg tépőzáras. A tépőzáras egyszerűbb. A tépőzáras gyorsabb. Macit fog kapni.
Ott ültünk a szobában vasárnap este, és nem tudtunk mit mondani. Ránk telepedett a mackó réme. Hétfőn vettünk egy tépőzáras tornacipőt. Én ugyan be akartam menni, letépni a tanerő fejét, de a párom azt mondta, hogy a gyerek szívná meg…
Bólogatok, hogy valóban kedves anyuka, csak a gyerek járhat rosszul. A rémmaci ott van az iskolában és ott is marad. Van aki úgy gondolja, hogy ez a rend. Márpedig az iskolában rendnek kell lenni.