Nagyapám – mesélte a vasutas – arra volt büszke, hogy 51 év 276 nap elismert munkaviszonnyal ment nyugdíjba. Én talán meg sem érem. A hatodik elemi után kezdett dolgozni. Nem volt más választása.
Elgondolkodtam. Tény, hogy mindig is voltak eltartók és eltartottak.
Nagyapám – mesélte a vasutas – arra volt büszke, hogy 51 év 276 nap elismert munkaviszonnyal ment nyugdíjba. Én talán meg sem érem. A hatodik elemi után kezdett dolgozni. Nem volt más választása.
Elgondolkodtam. Tény, hogy mindig is voltak eltartók és eltartottak.
Sokan úgy gondolják, hogy csak az inaktívak az eltartottak. Azaz a nyugdíjasok, a rokkantak, a munkanélküliek.
Vannak akik, úgy gondolják, hogy mindenki eltartott, aki nem termel, azaz nem állít elő új produktumot. Ez azért túlzás. Nem hiszem, hogy a szolgáltató ipart eltartottként kéne kezelni.
Mondjuk, azért az adóból fenntartott intézmények dolgozói tekintetében igazuk lehet. Lássuk be, az állami önkormányzati alkalmazott ugyan nem inaktív, de az adóból kapott jövedelme után adózik, vagyis az ő befizetésüket az állam adta, az állam elveszi. [Ilyenkor jó, hogy ennek a blognak nem nagy az olvasottsága, különben nem kis anyázásnak lennék kitéve.]
Nem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek az emberek feleslegesek. Szükség van rájuk, legyenek tanárok, orvosok, rendőrök, vagy éppen hivatalnokok. Bár az utóbbi kategóriába tartozókat divatos nem szeretni.
Szóval ők is eltartottak.
És ezeknek az embereknek egy része nem nagyon teheti meg, hogy az adókból származó jövedelme mellett más kereső tevékenységgel járuljon hozzá az állami adóbevételekhez. Jó, őstermelő mindenki lehet, de amit egy panel erkélyén lehet gazdaságosan termelni, az ma Magyarországon nem igazán legális.
Például a rend őrzője mellékállásban nem lehet biztonsági őr, az adóbehajtó nem lehet adótanácsadó, még jó, hogy az orvosnak lehet magánpraxisa, meg a tanárnak magántanítványa…
Tehát van, aki csinálhatja mellékállásban, amihez ért. Van, aki nem.
Nem mondhatnám, hogy egyenlők az esélyek.
No meg másodsorban, a itt van a kor, ami nem érdem, hanem állapot.
Ott van ugye a vasutas nagypapája még nem volt tizennégy, amikor dolgozni kezdett, és az 51 évből arra következtetek, hogy még 1982 előtt lett nyugdíjas. Manapság, bár a statisztikát nem ismerem, van egy olyan sanda gyanúm, hogy a munkába állás kezdő időpontja általában húsz év felett van. Mármint a bejelentett munkahelyek esetében.
Tehát, aki befizető, az is rövidebb ideig fizet. Így azért érthető a nyugdíjkorhatár emelése. A nappalin végzett diplomások meg még rövidebb ideig befizetők. Ami elsőre nem tűnik igazságosnak, de a diplomások ugye a magasabb jövedelmükből többet fizetnek.
Már, ha lesz munkájuk. Mert akinek nincs munkahelye, az nem lesz befizető.
Meg, ha itthon maradnak. Mert aki, külföldön hasznosítja a diplomáját, az sem lesz befizető.
És igazán ez a legnagyobb bajom.
Tény, hogy az államilag finanszírozott felsőoktatásban résztvevők eltartottak.
Tudom, tapasztalom, hogy az államilag finanszírozott felsőoktatás a diákok családjának sokba kerül. Nagyon sokba…
De az adófizetők nem kevés pénzt fektetnek ezekbe a diákokba, remélve, hogy a képzésbe fektetett pénz többszörösét kapják majd vissza adó és járulék formájában, még úgy is, ha a nappalin végzett diplomások szolgálati ideje rövidebb.
Vajon megengedheti-e magának ez az ország, hogy az így a befektetett összeget valaki megtartsa?