Félóra szünet. Beszélgetés. Az a félóra kerítés, vagy lapátnyél támasztás igen jól jön a kerti munkák közben. Szomszédolunk. Persze, hogy gyorsan a politikára kerül a szó.
Félóra szünet. Beszélgetés. Az a félóra kerítés, vagy lapátnyél támasztás igen jól jön a kerti munkák közben. Szomszédolunk. Persze, hogy gyorsan a politikára kerül a szó.
Azt mondja a szomszéd, hogy a tizenhat évesek választójoga hülyeség. Ezzel azért vitatkozom. Az álláspontját később revidiálja, és új felvetése tesz. Aztán megint újabbat. Be kell vallanom gyorsan konszezusra jutunk, tehát támogatom a szomszéd javaslatát, és ezen a fórumon vitára bocsájtom.
Értelme, haszna valószínűleg több, mintha a Szájer-Szili féle Orbán-alkotmánytervezethez nyújtanám be.
Azt mondja a szomszéd, hogy mekkora hülyeség már a tizenhat éveseknek szavazati jogot adni.
Mekkora? – kérdezem.
Nagy. – feleli – Nagy, mert az még gyerek. Nem tud felelős döntést hozni. Hogyan is tudna? Már nem azt a világot éljük, hogy egy tizenhat éves el tudná tartani magát. Iskolába jár. Tanul. Az életet is még tanulja. Én mondjuk tizenhét voltam, amikor dolgozni kezdtem, de azok más idők voltak. Akkor még munka is volt.
Mondom neki, hogy nono, nemsokára már ismét dolgozhatnak, nemhogy tizenhat, hanem tizenöt évesen is. Benne van az Orbán-csomagban. De erre csak legyint, hogy maximum feketén. Meg azt is mondom neki, hogy Ausztriában már négy éve megkapták a 16 évesek a választójogot.
Akkor is ökörség – dohog – én nem hogy csökkenteném, hanem emelném. Huszonegy évre. Legyen már valami élettapasztalata annak, aki dönt.
Meg is kérdezem, hogy mitől több egy huszonegy éves főiskolás élettapasztalata, mint egy tizenhat éves középiskolásnak?
Vakarja a fejét, hogy hát maximum azzal, hogy többször rúgott be, és elismeri, hogy gyakorlatilag a nincs különbség a tizenhat és a huszonegy között. Az élettapasztalatról morog valamit… hogy az kell a döntéshez. Már éppen visszatérnék a kerthez, amikor új ötlettel rukkol elő. Megveszem.
Mert az mondja a szomszéd, hogy oké szavazzanak a tizenhatosok, hiszen a kis hazánkban attól a néhány szavazótól, aki közülük elmegy ikszelni, sok nem változik, de…
De ne legyen már választható olyan, aki még a büdös életben nem dolgozott. Tessék a választási törvényben, sőt az alkotmányban rögzíteni, hogy az iskolapadból, nem lehet átülni egy képviselői padsorba. A képviselő uraknak és hölgyeknek legyen már egy kis élettapasztalatuk. Nem kell, hogy minimálbéren tengődjenek. Nem. Csak dolgozzanak. Tudjanak felmutatni legalább öt év munkaviszonyt. Lehetnek pékek, pénztárosok, köztisztviselők… bármik, csak dolgozzanak, mert ő már marhára unja, hogy olyan emberek hoznak mások életét munkáját befolyásoló döntéseket, akik maximum a pártirodán slapajkodtak.
Vakarom a fejem, hogy nem lesz ez így jó, mert ugye akkor a munkanélküliek…
Legyint, hogy azért a legtöbb munkanélküli fel tud mutatni néhány év munkaviszonyt, a feketemunkások, meg ne akarjanak képviselők lenni. Ötévnyi munka, ennyit várna el egy képviselőtől. Ötévnyi járulékfizetés. csak hogy tudják, hogy milyen betenni a közösbe. Hogy legyen élettapasztalatuk. Hogy tudják, hogy a melós, az alkalmazott, a vállalkozó miről is beszél. És ne mondjam, hogy ez a választójog korlátozása, mert ott van az unokaöccse, aki vidéken rendőr, és nem indulhatott az önkormányzati választásokon, mert ahhoz időben le kell szerelni. Másnak is korlátozzák a választójogát, még sincs belőle semmi baj.
Legyenek a tizenhat évesek választók, de megválasztható csak az, aki öt év munkaviszonyt fel tud mutatni, és ezt terjesszék ki a jelenlegi képviselőkre is, aki eddig csak padban és padsorban ült, az most dolgozzon egy kicsit.
Csak hogy tudja milyen is az.
Na ezt kellene betenni az alkotmányba.
