Miközben a kormány érezhetően könnyes szemmel tekint vissza az 1900-as évek elejére, most mégis az ántivilág jó szokása ellen lép fel.
Miközben a kormány érezhetően könnyes szemmel tekint vissza az 1900-as évek elejére, most mégis az ántivilág jó szokása ellen lép fel.
Mert a visszasírt ántivilágban volt egy olyan szokása az egyenruhásoknak, hogy nem csak szolgálatban, hanem szolgálaton kívül is hordták az egyenruhájukat. Régi képeslapokon vasárnapi korzózók között feltűnik egy-egy katona, rendőr, vagy éppen tűzoltó egyenruhában, családostól.
Az egyenruhában az a jó, hogy kifejez valamit. Például az összetartozást. Ha az ember egyenruhást lát, akkor tudja, hogy kivel áll szemben van dolga. [Na jó, ezt javítottam, mert nem kell az egyenruhással szükségszerűen szemben állni. A szolgálaton kívülivel meg végképp nem.]
Manapság szolgálaton kívüli egyenruhást ritkán látni. Mondhatni rendkívüli alkalomnak számít. Persze vannak kivételes alkalmak, amikor az egyenruhások úgy érzik, hogy a szabadnapjukat is egyenruhában kellene tölteni, pont azért, mert ez fejezi ki az összetartozásukat. Megértem, persze, hogy megértem, hogy több száz, vagy éppen több ezer egyenruhás ijesztő látvány lehet. Főleg annak, aki szemben áll velük.
Szombaton, az egyenruhások demonstrálni kezdenek a maradék jogaikat védendő. Maradék, mert az elmúlt évtizedekben különböző kormányok szorgalmasan nyirbálták ezeket. Nem, nem csak az előjogaikat, hanem a jogaikat is. Ne feledje senki, hogy ma már aki egyenruhát húz, az csak másodrendű állampolgár.
Választó, de nem választható, hogy csak a legújabb – már meglévő - korlátozást említsem. Persze további tervekben sincs hiány.
És amikor az egyenruhások az utcára készülnek mi a hatalom reakciója?
Első ötletként készenlét címen közli, hogy senki nem mehet sehova, azaz berendelik őket, mert az egyenruhás, csak szolgálaton kívül demonstrálhat. Első a szolgálat.
Második ötletként a legfőbb belügyér megtiltja az egyenruha viselését. Egyenruhában a tömeg kicsit ijesztő. Vagy ha nem is ijesztő, de elgondolkodtató, még annak az átlagpolgárnak is, aki narancsszínben látja a világot.
Közben a nemzeti konzultáció mintájára a legfőbb belügyér levelet ír, hogy mondják már meg a rendőrök, hogy mi is a bajuk, és bedobja az életpályamodell című varázsigét.
Halkan jegyzem meg, hogy azzal kellett volna kezdeni, hogy mi ezt szeretnénk, ezt ajánljuk, mit tetszenek hozzá szólni. Ehelyett van, a mi ezt akarjuk. Ha nagyon nem tetszik, tessék megmondani, hogy mit ígérjünk. Meg fogjuk ígérni. A következő ötéves terv részeként, aztán vagy a Gyurcsány lesz a hibás a nem teljesítésért, vagy a bankok, vagy valaki más, majd időben kitaláljuk.
Persze, hogy válság van. Persze, hogy át kell alakítani a rendszert. Más idők, más feladatok…
Ez történik északi szomszédainknál is. Változtatni akarnak a nyugdíjba vonulás feltételein. Tizenöt évről húszra akarják emelni. Leírom számmal is mert van, aki a betűket nem érti. Jelenleg 15 év után a szlovák rendőr nyugállományba vonulhat.
Igaz ezért a nyugdíjat is emelnék. Valamit valamiért. Tehát húsz év szolgálat havi 465 euró nyugdíjat ér [az olyan 120-130.000 forint]. Mennyi a magyar korkedvezményes nyugdíja átlagnyugdíja minimum 25 év után? 129.000. Nem kétszáz, mint ahogy a kormány propaganda sugallja.
Ráadásul északi szomszédaink, mindezt csak az új pályakezdőkre akarják alkalmazni, mert ugye, nem illik a munkavállaló kárára rendszeresen felrúgni a szerződéseket, főleg nem, ha azok a munkavállalók az állam működtetése szempontjából fontosak.
Úgy tűnik szabad véleménynyilvánítás párti, egykori kordonbontókból álló kormány tart a demonstrálóktól. Kordon helyett fotókiállítással, az egyenruha viselés tiltásával, szolgálatra rendeléssel, és még ki tudja, milyen ötletekkel próbálja elhallgattatni a rendvédelmi erőket… még szerencse, hogy árvizet nem tudnak csinálni.
Mondjuk ott a rendvédelmisek legalább viselhetik az egyenruhájukat, azzal nem ijesztenek meg senkit.
(A képeslap forrása: http://delmagyar.hu)
