Ne szarjon be fenség. – mondhatta volna Rospierre a lefejezés előtt XVI. Lajosnak – Nem megszorítás lesz, csak átalakítás!
Ne szarjon be fenség. – mondhatta volna Rospierre a lefejezés előtt XVI. Lajosnak – Nem megszorítás lesz, csak átalakítás!
Ez jutott eszembe arról, hogy Rétvári Bence az ellenzéki pártokon számon kérte a 2010-es választási programjukhoz képest bekövetkezett száznyolcvan fokos fordulatot. Na ja, a kormánypártok esetében ilyenről nem beszélhetünk, nem volt választási programjuk, vagy legalábbis nem kötötték a választók orrára.
Tény a jelenlegi ellenzéki pártok a korkedvezményes nyugdíjak rendszerének felülvizsgálatát és átalakítását szerepeltették a programjukban.
Mondanék egy egyszerű példát, hogy Rétvári úr is megértse, hogy miről van szó.
A lakása átalakítást nem úgy kezdi az ember, hogy ledózerolja a házat. Ez társasházak esetében különösen antiszociális magatartás.
De még úgy sem kezd hozzá egy fürdőszoba átalakításnak, hogy egy bontókalapáccsal nekiesik a vécécsészének, a kádnak, meg a mosdónak, majd a romhalmaz közepén el kezd gondolkodni, hogy milyen fürdőszobát is szeretne, meg mire van pénze.
Mert például hiába szeretne a panel fürdőszobájába egy nyolcszemélyes jakuzzit, ha nincs rá pénze. Meg, ha van is pénze az a trágya jakuzzi csak az oldalára állítva férne be, úgy meg nem az igazi. Nem marad meg benne a víz.
Szóval a nyugdíjrendszer átalakítását úgy kellett volna kezdeni, hogy felmérjük, hogy mire van pénz. Nem igaz, hogy semmire, mert a konzultációkra elherdált milliárdoknak például már ott is jobb helye lett volna.
Meg aztán, azt sem ártott volna megnézni, hogy a munkaerőpiacra visszakényszerítendő nyugdíjasoknak van-e munka. Mert az azért vicces – vagy inkább tragikomikus -, hogy háromezer munkahelyet harmincezer emberrel akarnak feltölteni és erre hivatkozva háromszázezret szívatnak meg. És nekem ne mondja, hogy nem erre gondoltak, mert az baromira nem számít. Az számít, amit leírtak az alkotmány szarozás során, és az bizony ezt is jelentheti, sőt attól tartok, hogy ezt is jelenti.
Lázár és Balsai urak felemelték a bontókalapácsot.
A frakció majd lesújt vele.
Aztán a romok felett kezdhetnek gondolkodni… hogy én ezt nem tudtam.
Minap beszélgettem egy ötven alatti, friss nyugdíjas vámossal. Tudja eggyel azok közül, akiknek az idén megszűnt a beosztása, munkaköre az APEH-hel összevonás során. Ő azt mondta, hogy örömmel visszamenne dolgozni, HA…
Ha legalább öt éves szerződést írnának vele alá.
Ha minimum tíz százalékkal többet fizetnének, mint a jog szerint járó nyugdíja, vagy ha annyit kap mint a nyugdíja, akkor heti harminc órában foglalkoztatnák.
Ha egy ilyen választást ajánlanának neki, ő bizony visszamenne. Most. Egy év múlva már nem biztos, mert ki lehet esni egy szakmából.
Erre mondta egy nyugdíjas határőr, hogy rendőrjárőrnek semmi pénzért nem menne vissza. Ráadásul a Pintér által vázolt [nem leírt, vagy ígért!] életpályamodell a tíz, húsz éve szolgálóknak semmit nem ígér, a jelenleg szolgáló állományt ismét megszívatják.
Szóval Rétvári úr, Önök nem átalakítanak, hanem rombolnak, és halvány gőzük sincs, hogy lesz az eredmény.
Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a fürdőszoba szétverése előtt nem árt elzárni a vizet. Úgy tűnik erről megfeledkeztek.
