Nem értem én ezeket a fináncokat. Csak nem tudnak nyugton maradni. Pedig olyan szépen el lett nekik magyarázva, hogy maradjanak nyugton, ezek meg csak rendetlenkednek.
Nem értem én ezeket a fináncokat. Csak nem tudnak nyugton maradni. Pedig olyan szépen el lett nekik magyarázva, hogy maradjanak nyugton, ezek meg csak rendetlenkednek.
Nem most nem arról van szó, hogy a korkedvezményes nyugdíj elvétele miatt… Illetve lehet, hogy mégis arról. A franc sem tudja!
A rendőrkocsmába - ahol Z. barátommal időnként megfordulunk – jár néhány finánc is. Tőlük tudom, hogy kis hazánkban nem kell a rendvédelmiseknek sztrájkolni, ha tiltakozni akarnak. Elég betartaniuk a jogszabályi előírásokat. Mindet. Máris kész a baj. Főleg, ha rohammunkában készítik a törvényeket, mert ugye akkor a jogalkotó szinte mindig megfeledkezik valamiről.
Nekem úgy tűnik, hogy a fináncok rendetlenkednek.
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt a karcagi illetőségű vidékfejlesztési miniszter a pálinka gyümölcspárlat főzés arról beszélt, hogy eljött az ideje, hogy véget érjen a muslicakergető pénzügyőrök kora, azoké, akik állami pénzből, fegyverrel, kommandóként járják a településeket, ellenőrizve a kistermelőket.
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt erre azt találtam mondani, hogy nem szabadságharc ez, hanem parasztvakítás, mert a szeszfőzés, az bizony üzlet.
Lehet persze arról vitatkozni, hogy a győztes szabadságharc mennyibe fáj a költségvetésnek. Hogy melyik kalkuláció a helyes? A közvetlen adókiesésnek (bérfőzési szeszadó) saccolt 8 milliárdos, vagy a szeszipari termékpályát érintő, közvetett adókieséssel is számoló 20 milliárdos kalkuláció?
Nem értem én ezt. Akár melyiket nézem, milliárdokról van szó, amik kirepülnek az ablakon, miközben a vezénylő tábornok naponta jelenti be, hogy a nemzet élet-halál harcot vív az államadósság nevű ellenség ellen.
Na most ott áll szerencsétlen finánc. Nézi a híreket és nem érti.
Elveszik a kedvezményeit, azzal, hogy ezt az ország nem engedheti meg magának, és majd egyszer kap érte valamit… Mondjuk ezt azért Virág elvtárs, meg Don Corleone - hogy a lehetséges példaképeket említsem - jobban csinálták, ők először adtak, aztán kértek.
Szóval ott áll a finánc és vakarja a fejét, hogy most kell az a pénz a költségvetésnek, vagy nem.
Aztán csinál valamit. Amihez ért. Ellenőriz. Nem a kistermelőket vegzálja, csak kimegy a piacra. Mit ad isten első blikkre - mintegy mellékesen - lefoglal majd négyezer liter illegális szeszt. Nem hinném, hogy a kormányzati intézkedésnek akartak keresztbe tenni. Valószínűleg, ha az lett volna a céljuk, akkor nem négy-, hanem negyvenezer literről szólna a hír. Ezt a négyezret – gondolom – nem lehetett kikerülni.
Tudom, hogy nem sok az a négyezer, 2008-ban például Karcagon egy menetben került elő a fele…
Szóval ott áll a finánc és vakarja a fejét, hogy mit csináljon?
Ha nagyon nekikeseredik, még a végén tényleg keményen nekikezd az ellenőrzésnek.
Ha már nem sztrájkolhat. Még a muslicákat sem kell figyelnie. Elég csak a hirdetéseket vizslatni,
(friss hírdetés, kattra megnő)
elvégre, aki kétezer forint alatt árulja a pálinka literjét az valószínűleg vagy adót csal, vagy nem tud számolni. Az eladásra főzött, 50 fokos gyümölcspárlat adóterhe ugyanis 1.380,50 forint, meg kell hozzá gyümölcs, meg a főzőt is fel kell fűteni, a munkaerő költségéről nem is beszélek.
Szóval áll a finánc és vakarja a fejét, hogy az azért nem igazságos, hogy az ő pénztárcájából [is!] veszi ki a kormány azt a pénzt, amit úri jókedvében kiszór az ablakon.
Úgy tűnik, hogy államadósság fronton csak sarc van a harc helyett.