Nagyanyám szavajárása volt – igaz csak felnőtt társaságban – hogy aki kurvának áll, az ne sírjon, ha megb*… Gyerekek előtt másképpen fogalmazott. Olyankor azt mondta, hogy aki ártérbe építkezik, az nem sírjon, ha a házát viszi a víz.
Nagyanyám szavajárása volt – igaz csak felnőtt társaságban – hogy aki kurvának áll, az ne sírjon, ha megb*… Gyerekek előtt másképpen fogalmazott. Olyankor azt mondta, hogy aki ártérbe építkezik, az nem sírjon, ha a házát viszi a víz.
Na most, a 2002-es árvizek óta csodálkoznak azon, hogy a víz az úr azok, akik betelepültek a Római-partra. Követelik a gátat. Az ő szempontjaikat nézve jogosan. A legutóbbi hírek szerint megkapják azt a gátat. Elvégre nem csak azt jelentette be Tarlós főpolgármester, hogy a megvalósíthatóságot vizsgálják, hanem azt is, hogy a beruházás várhatóan még ebben a ciklusban megvalósul.
Ez viszont pár milliárdos ráfordítást igényel, persze közpénzből.
A legegyszerűbb lenne nagyanyám álláspontjára helyezkedni, egyúttal tiltakozni a gátépítés miatt, mondván, hogy erre most végképp nincs pénz. De sajnos a helyzet jóval bonyolultabb.
A Római sokaknak egyet jelent, jelentett a nyárral. ('50-es évek a Rómain a fortepan.hu jóvoltából)
Személy szerint a nyolcvanas években volt szerencsén többször megfordulni a rómain. Tehettem, mert a család egy barátja olyan privilegizált helyzetben volt, hogy nem csak csónakja volt, hanem még egy bungalót is bérelt ott. Akkoriban a római a csónakházakról szólt, bár fürödni a Dunában akkor már tilos volt. Nem mintha ez sokakat érdekelt volna.
A wikipédiát alapul véve, a római majd negyedévezredes történet az utolsó évtizedet leszámítva a sportról, az evezésről szólt. Addig lakóépületeket nem igazán építettek oda. Volt itt csónakház, csárda, söröző... minden ami a nyárhoz kell.
Aztán jöttek a lakóparkok. Nem építési engedély nélkül felhúzott épületek, nem téliesített nyaralók, hanem lakóparkok. [Mert lakóparkot építeni a kétezres évek elején tuti üzlet volt.] Azokat meg valaki engedélyezte. Pedig tudta, hogy a víz jönni fog.
Szerintem ezt hívják felelőtlenségnek [az eszembe sem jut, hogy a hozzá nem értés helyett esetleg más motivációra gyanakodjak!]. De ki is volt akkoriban a polgármester a III. kerületben? Csak nem a gátépítést szorgalmazó jelenlegi főpolgármester? Ejnye!
Már nem azért mondom, de ha csinálta, fizesse is ki! Állítólag szarban van a haza, nincs feleslegesen kidobandó pénz, akkor meg ne szórjuk. Ráadásul alig egy éve még Illés Zoltán (a Vidékfejlesztési Minisztérium környezet- és természetvédelemért valamint vízügyekért felelős államtitkára) egy törvény előterjesztését tervezte, amely kimondaná, hogy az ártérbe épült házaknak, üzleteknek olyan biztosítást kell kötniük, amely fedezné a terület beépítése miatt keletkezett árvízkárokat. Azaz az ártérben építkezés duzzasztó hatása károkat okozhat. Lejjebb. Mert van ám, neki egy duzzasztó hatása.
Ha egy épület duzzaszt annyit, hogy az kárt okozzon, akkor mennyit duzzaszt a gát? Az azzal okozott kárt ki térítse? Én? Nem lehetne, hogy a csalánt ne az én farkammal verjék?
Ráadásul a gát variációk között, csak a helyi érdekek, közműgondok, esztétikai szempontok szerepelnek, a várható egyéb hatásokról nem hallani.
Pedig a duzzasztó hatást komolyan kéne venni, főleg, mert egy másik minapi hír arról szól, hogy az Alföld süllyed, az Északi-középhegység meg emelkedik. Ennek meg szintén duzzasztó hatása van.
Szóval nehéz ügy ez a gát a Rómain. Szívem szerint azt mondanám, hogy ne legyen, mert több érv szól ellene, mint mellette, ugyanakkor azt sem szeretném, hogy akik ott laknak, azoknak elvigye a tetőt a fejük fölül a víz.
Akárhonnan nézem már megint mi, adófizetők húzzuk a rövidebbet. A mienkkel verik a csalánt.
Egy kis nosztalgia a jobb hangulat kedvéért:
