Gyerekként határozottan utáltam a kuktát. Mert fütyült. Méghozzá idegesítően. Mondtam is anyámnak, hogy be kéne tömni azt az izét [tudta a franc, hogy azt szelepnek hívják] és akkor a kukta kussban maradna.
Gyerekként határozottan utáltam a kuktát. Mert fütyült. Méghozzá idegesítően. Mondtam is anyámnak, hogy be kéne tömni azt az izét [tudta a franc, hogy azt szelepnek hívják] és akkor a kukta kussban maradna.
Mire anyám, hogy addig örüljek, amíg a kukta fütyül, mert a fütyülő kukta azt jelenti, hogy van mit enni. Ráadásul, ha főzés közben hirtelen csendben marad, akkor félő, hogy felrobban.
No igen, a túlnyomás már csak ilyen. Ha a gőz nem talál utat, akkor csinál.
Akkor is kukta jutott eszembe, amikor valami elkötelezetten demokratikus uralkodóról – talán Napóleonról, talán XIV. Lajosról – hallottam azt a történetet, hogy egy népnyúzó intézkedést követően azzal a kérdéssel fordult rendőrminiszteréhez, hogy mit csinál a nép?
- Morognak, Felség. Morognak. – hangzott a válasz.
- Nos, ha morognak, akkor még szoríthatunk a nadrágszíjon. – így az uralkodó.
Az újabb intézkedések tükrében, megint a rendőrminiszterhez fordult, hogy most ugyan hogyan reagál a nép?
- Hangosan morognak. – jött a válasz.
Erre az uralkodó, hogy akkor még szorítsanak egy kicsit. A rendőrminiszter ugyan nem értett egyet, de ugye az uralkodó döntése, az parancs.
- Na most mit mond a nép? – érdeklődött az uralkodó.
- Nincs baj fenség, már nem morognak – érkezett a felelet.
- Akkor lazítsunk azon a nadrágszíjon mielőtt még baj lesz.
No igen, a kuktánál is ott kezdődik a baj, ha nem sípol.
Mostanság a népnyúzó/megszorító [a nem kívánt rész törlendő] intézkedések korát éljük. Tudom újbeszélül nem a népnyúzást nemzeti együttműködésnek, a megszorítást átalakításnak kell nevezni, de hogy egy hasonlóan demokratikus vezetőt idézzek, a krumplileves, legyen krumplileves, mert a megszorítás és az átalakítás között az eredmény szempontjából annyi különbség látszik, mint az akasztás és a nyakazás között.
Én csóró vagyok, én nem szeretem.
Te csóró vagy, te nem szereted.
Ő – ha nem is gazdag – de jól megy neki, őt nem érinti.
Mondhatja bárki, hogy hosszútávon majd mindenkinek jó lesz. Még, ha el is hiszi az ember, a majdra nem adnak semmit a boltban. Különben is a kedvenc frakcióvezetője, egyenesen azt üzente, hogy egyelőre csak rosszabb lesz, törődjön mindenki bele.
Viszont jó hírem van Miniszterelnök úr, az emberek még morognak.