Mégsem lesz drágább a füstölnivaló. Egyelőre. Merthogy az alkotmányügyi bizottság az utolsó pillanatban ilyen módosító indítványt nyújtott be. Mármint, hogy ne emelkedjen a dohányáru jövedéki adótartalma.
Mégsem lesz drágább a füstölnivaló. Egyelőre. Merthogy az alkotmányügyi bizottság az utolsó pillanatban ilyen módosító indítványt nyújtott be. Mármint, hogy ne emelkedjen a dohányáru jövedéki adótartalma.
Az NGM javaslata eltérő adóemelést javasolt a cigaretta és a fogyasztási (vágott) dohány esetében az utóbbi kárára, miovel csökkenteni kívánta a fogyasztási (vágott) dohány árelőnyét.
Lehet tippelni az okokra, aztán majd foglalkozom az indokolással, de először nézzük a tényeket.
Tény, hogy a dohánytermékekre kivetett adó nemzeti, így nem az EU-t, hanem kizárólag az azt kivető tagországot illeti meg. Tehát logikus lenne az adóemelés, elvégre szarban (sic!) van a költségvetés.
Tény, hogy a dohányzás, akár aktív, akár passzív formájában egészségügyi kockázatot hordoz, azaz növeli a költségvetési kiadásokat. Tehát ennek ellentételezéseként logikus lenne az adóemelés.
Tény, hogy az alacsonyabb jövedelműek közül többen dohányoznak, mint a magasabb jövedelműek közül. Ez mondjuk az adóemelés ellen szól, hiszen a magasabb adó miatt emelkedő kereskedelmi ár a további lecsúszást segíti elő. Mellesleg ez volt az egyetlen elfogadható indok a minap emlegetett Jobbikos képviselők által jegyzett módosítási javaslatnak.
Tény, hogy az EU a belső piacának működése érdekében egy minimum adóterhelés kialakításában, és így közel azonos kereskedelmi ár kialakításában érdekelt (ha valaki nem értené, egyrészt létezik Unión belüli csempészet). Ráadásul a tavaly kiadott irányelv, nem csak a minimum adóteher bevezetésének a menetrendjét határozza meg, hanem az adóztatást is egységesíteni szándékozik. Ez különösen a tételes (magyarul mérték utáni) adórésznél érdekes, hiszen ez min den dohánytermék dohánymennyiségtől függő adóztatását írja elő tubáktól a szivarig. A mostanság emlegetett példa, hogy az folyamatos adóemelések az árérzékeny fogyasztókat a kész cigarettától a vágott dohány (azaz házilag sodort cigaretta) felé tereli. Tehát szükségszerű az adóemelés.
Az érvek többsége az adóemelés mellett szól, de akkor miért is a „nem” az emelésre?
Szociális érzékenység lenne? Nem hiszem.
Kedvezés a Jobbiknak? Nem hiszem.
Félne a kormány a várható népharagtól. Na ez biztos, hogy nem.
Hát akkor?
Az alkotmányügyi bizottság módosító indítványának indoklása úgy szól, hogy:
A dohányfogyasztás mutatószámainak változása alapján a dohánytermékek adóztatásának szerkezeti átalakításában hosszú távú stratégia kialakítása szükséges. Cél, hogy az azonosan káros termékek azonos mértékben adózzanak. Ennek a gondolatnak a mentén a cigaretta és a fogyasztási dohány vegyes adójának értékarányos részét csökkenteni, mennyiségi alapú összetevőjét növelni, egyben adóterhelésüket közelíteni szükséges. Ezért szükséges a stratégiai célokkal ellentétes hatást kiváltó törvényjavaslat visszavonása.
Tehát az alkotmányügyi bizottság azt mondja, hogy az NGM nem rendelkezik hosszú távú stratégiával. Nem értem. A vonatkozó irányelv még tavaly februárban született, amely tartalmazza a Magyarországra vonatkozó kötelezettségeket, tehát az Orbán-kormány előtt ismert volt a feladat.
Az kizárt, hogy a kormányalakítást követő egy év ne lett volna elég a hosszú távú stratégia kialakításához.
Azt sem tartom hihetőnek, hogy az NGM ne lenne tisztában a fogyasztási, forgalmazási adatokkal.
Feltehetőleg ennek a stratégiának az első lépése lett volna az árelőny megszüntetését célzó adóemelés. Hogy a benyújtott javaslat mennyiben ellentétes a hosszú távú stratégiával? Semmiben.
Akkor most miért a nem?
Véleményem szerint egyszerűen arról van szó, hogy egyelőre az adóemelés egyszerűen nem hozott volna számottevő költségvetési bevételt. Valószínűleg meghozta azt az emelés szándékának bejelentése. Az van ugyanis, hogy egy-egy jelentős mértékű adóemelés előtt a gyártók bespájzolnak záradójegyből, ezzel mintegy előre kifizetve a jövedéki adót, hiszen a dohánytermék kiskereskedelmi ára nem térhet el a zárjegyen feltüntetett összegtől. Tekintettel a tervezett háromlépcsős emelésre, és a záradójegyspájzolási szokásokra annak az első (2011. augusztus), de talán még a második lépcsője (2012. január) sem hozta volna meg a várt adóbevétel növekedést.
Várhatóan nemsokára újra születik egy markánsan mennyiségi alapú adóemelési javaslat, amely már kevesebb lépcsőben és radikálisabb adóemelést hoz.
A többi csak porhintés. A dohányosok meg... szívni fognak.
