Én például abba a kisebbségbe tartozom, aki tudja, hogy ki a parlamenti képviselője. Csak azt nem tudom, hogy az elmúlt egy évben ott mit is csinált. Már azon túl, hogy gombokat nyomogatott. Ha nyomogatott egyáltalán…

Én például abba a kisebbségbe tartozom, aki tudja, hogy ki a parlamenti képviselője. Csak azt nem tudom, hogy az elmúlt egy évben ott mit is csinált. Már azon túl, hogy gombokat nyomogatott. Ha nyomogatott egyáltalán…

Szűkebb környezetemben egy valamiben van egyetértés, abban, hogy a telefonfülke jobb, mint az országgyűlési képviselő, mert visszahívható.

Lássuk be Magyarország egy-egy választási körzetet leszámítva tök mindegy, hogy ki indul, az a lényeg, hogy milyen színekben. Ez ma pártképviseletről és nem népképviseletről szól. Az országgyűlési képviselő elsősorban az őt indító párt érdekeit képviseli. Ezért is van az, ha a kormányzati érdek és a helyi választói akarat között eltérés van a képviselő csak abban az esetben képviseli a neki mandátumot szavazókat, ha ellenzékben van. Vagy még akkor sem.

Na most a kormányzópárt átalakítja a választási rendszert. Nem, nem csak készül, átalakítja. Tett egy javaslatot magának, amit majd jól megfontol, aztán elfogad.

Ez pedig a híradások szerint egy egyfordulós vegyes választási rendszer lenne egyéni jelöltekkel és országos listával.

Kezdeném a következő mondatot azzal, hogy az a problémám, de ugye a hozzá nem értésem következtében csak problémám van.

Egyéni jelöltek

Az elmúlt évtized tapasztalata azt mondatja velem, hogy országgyűlési választások esetében az egyéni jelölt tök felesleges. Felesleges, mert a választót a legkevésbé sem érdekli a jelölt személye – tisztelet a kivételnek – csak a pártszínei. Ha meg pártpreferencia alapján voksolunk, akkor minek az egyéni jelölt?

Persze erre kapásból az a válaszom, hogy nem biztos, hogy a tudományos fantasztikum keretében kell beszélni arról, hogy eljöhet még az az idő, amikor a jelöltről személye, munkája alapján döntünk. Az egyéni képviselők léte adhat lehetőséget arra, hogy kis pártok helyi népszerű jelöltje, vagy éppen független jelölt jusson be a parlamentbe. Erről a lehetőségről meg dőreség lenne lemondani.

Ugyanakkor egyfordulós, azaz erőnyerő rendszerben, gyakorlatilag a kis pártok jelöltjeinek, a független jelölteknek a győzelemre alig nagyobb az esélye, mint a regnáló köztársasági elnöknek a köztiszteletre, hiszen az első fordulóban az átlag választó a kedvenc pártja (ha van) jelöltjére szavaz.

Nem véletlen, hogy a jelenlegi választási rendszerben aránylag ritka volt az első fordulós győzelem.

Listák

Lesz [mert nem lenne, még akkor is ha most még javaslatról beszélünk, hanem lesz!] ugye egy országos lista, területi listák és kompenzációs helyek nélkül. Ez meg végképp az erőnyerésről szól.

Hiába alakul egy szervezet mondjuk a Balaton fejlesztéséért csak az egyéni képviselőjelöltekben bízhat, mert a négy [így jár, aki nem nézi meg a térképet csak fejből írogat! szóval] három (Fejér, Somogy, Zala, Veszprém), a tavat körülvevő megyében történő jelölt állítás, a listaállításhoz kevés. Holott egy ilyen esetleges összefogás, még akkor is, ha egyéniben nem is tudja megverni a két legerősebb pártot, megérdemelné a parlamenti képviseletet.

Személy szerint a választói magatartás ismeretében (mármint, hogy pártpreferencia alapján szavazunk) lista párti lennék, mert a logikám szerint, aki kilép, vagy akit kizárnak az őt bejuttató szervezetből, az bukja a mandátumát. Elvégre nem ő kapta a szavazatot, hanem a párt, vagy a szervezet.

Mondom a logikám szerint, mert ugye most is vannak a parlamentben pártlistán bejutott, azóta függetlenné vált képviselők.

Állítólag a tervezet szerinti rendszer a kormányzópártnak kedvez. No igen, ha csak a választóit nem sikerül olyan mértékben elfordítani magától, mint azt az MSZP tette legutóbb.

Problémázok itt közben nem tudom, hogy mi lenne a jó.

Személy szerint bármennyire fontosnak tartom a független jelöltek bejuttatásának lehetőségét, annyira kicsi esélyt látok rá, hogy én az egyéni jelölteket raknám a lecsóba.

Legyen egy egyfordulós listás rendszer területi és országos listával, meg kompenzációval. Aztán, ha felnövünk a képviselők munka alapján történő megítéléséhez, akkor átgondolhatjuk újra a népképviseleti rendszert.