Oké értem én, hogy Hoffmann Rózsa elitképzést szeretne. Azt is értettem, amikor áprilisban arról beszélt, hogy a gyerekek csiszolatlan gyémántok…
Oké értem én, hogy Hoffmann Rózsa elitképzést szeretne. Azt is értettem, amikor áprilisban arról beszélt, hogy a gyerekek csiszolatlan gyémántok…
Kezdtem örülni, amikor olyat olvastam tőle, hogy
„A munkát már az iskolában el kell kezdeni, s mivel minden emberben ott szunnyad valamilyen tehetség, a pedagógia legszentebb feladata, hogy ezt megtalálja. A kiemelkedő adottságokkal rendelkező fiatalokat személyre szabott speciális képzésben, egyéni bánásmódban kell részesíteni. A tömegoktatásban azonban ez nem könnyen valósítható meg: Botticellit és Puskás Öcsit például bizonyára nem lehetett volna ugyanolyan módszerrel tanítani, eltérő adottságaikat kibontakoztatni.”
Most meg azt mondta az oktatásügyi államtitkár, hogy „az egyetem nem a lustáknak és a középszernek való”.
Na most, a hazánkat európai szinten képviselő kormánypárti politikus, Deutsch Tamás által a közbeszédben is elfogadottá tett kifejezéssel élve kérdezném, hogy Ki a fasz az a középszer?
Már, ha minden emberben ott szunnyad valamilyen tehetség.
A saját kérdésemet kétféleképpen is meg tudom válaszolni. Ugyanazzal és mégis másképp. Mert nem mindegy, hogy az alatt a bizonyos középszer alatt a nem kiemelkedőt értjük, vagy a szélsőségektől mentest. Az egyik negatív, a másik pozitív. Melyikre gondolt az államtitkár asszony?
És hogy lesz valakiből középszer, ha mindenki kiemelkedő valamiben? Ezek szerint középszerként születni nem lehet, csak azzá válni. Már ha nem veszik észre értő szemek, hogy miben tehetséges az a gyerek. Ha a középszer lehúzza magához, hogy Heim Péter logikáját kövessem.
Na jó az biztos, hogy egy faesztergályos kis valószínűséggel lesz egyik napról a másikra gyémántműves mester. Márpedig az államtitkár asszony szavai arra engednek következtetni, hogy a problémája nem az alapanyaggal, hanem a pedagógusokkal van, hiszen nekik kéne a rejtett tehetségeket felfedezni és gondozni.
Ha már a gyémántnál és a középszernél tartok, ide kívánkozik egy idézet Jókaitól.
A gyémánt sem egyéb, mint égeny, jegec alakú szénanyag; a kőszén is az, csakhogy az átlátszó, emez fekete. …
Vajon a kőszén lenne a középszer?
…A kőszén mozgatja a világot. A gyors haladás lelke őtőle jön; vasút, gőzhajó tőle kölcsönzi csodaerejét; minden gép, mely alkot, teremt, a kőszén által él; ez teszi lakhatóvá a mindinkább elhidegülő földet; ez ád éjjeli fényt a világvárosoknak; ez az országok kincse, a föld utolsó adománya a tékozló emberiségnek.
Azért a neve „fekete gyémánt”
Gyémánt, még, ha fekete is. Gyémánt, még, ha nem is csiszolnak belőle csodákat. Mondhatja erre persze, bárki, hogy az elitképzés istenítői nem tartják feleslegesnek a középszert, csak csiszolásra alkalmatlannak. Hiszen szerintük a középszer kell az irodákba, a műhelyekbe, a gyárakba. A középszer működteti az országot, a gazdaságot, az elit csak irányít.
Nem rég olvastam az Daniel Pennac, a rossztanulóból lett író, tanár IskolaBánat című önéletírását. Nos, ha a hajdani diák nem találkozik három gyémántművessel valószínűleg sem tanár, sem író nem lesz. Halkan jegyzem meg szerencséje volt. Találkozott három igazi tanárral. Vajon hány tanár kezében fordul meg egy gyerek? És mekkora esélye van, hogy csak egy igazival találkozzon?
Bukott diák volt például Szentgyörgyi Albert is, éppen természetrajzból szekundált.
Ne feledjük, a sokszor szidott, sokszor túlterhelt, és alulfizetett tanárok, akik egy részét most éppen középszernek minősítettem, mert alkalmatlanok a tehetség felfedezéséhez talán pont a Hoffmann Rózsa által vezetett tanintézményből indultak útnak a pedagógusi pálya felé. Mert senki nem mondta nekik, hogy nem a tanításhoz van tehetségük. Mert a középszer nem látta meg a bennük szunnyadó tehetséget. Másra.
Nem nyolc, nem tíz vagy húsz év hibáival kell az oktatásügynek szembenézni, hanem évtizedes folyamattal.
Alapjaiban romos a ház. És kicsit hülyén néz ki, mindennek a rendberakását pont a tetőnél akarja kezdeni.
Csak azt nem tudom még mindig, hogy mi a bánat az a középszer?
És ha mégis az az, ami mentes a szélsőségektől, akkor miért nem való neki az egyetem?
