Sokszor morogtam már a Nemzeti Együttműködés keretében sokféleképpen hívott, egyes társadalmi csoportokkal szembeni kollektív büntetésnek ható megszorítások miatt. Mert ugye igaznak igaz, hogy azt a lovat kell ütni, amelyik húz, de senki sem szereti, ha pont őt ütik állandóan. És ameddig kis hazánkban a jogerősen megállapított, de be nem fizetett adótartozás mértéke meghaladja a 2000 milliárd forintot, ami ugye úgy kb a tizede az államadósságnak.
Sokszor morogtam már a Nemzeti Együttműködés keretében sokféleképpen hívott, egyes társadalmi csoportokkal szembeni kollektív büntetésnek ható megszorítások miatt. Mert ugye igaznak igaz, hogy azt a lovat kell ütni, amelyik húz, de senki sem szereti, ha pont őt ütik állandóan. És ameddig kis hazánkban a jogerősen megállapított, de be nem fizetett adótartozás mértéke meghaladja a 2000 milliárd forintot, ami ugye úgy kb a tizede az államadósságnak.
Szóval jogosan morog az ember gyereke, hogy nehogymá’ én fizessek ezek helyett is. Igenis fizessen az adós!
Na most végre itt a hír, hogy az ilyen nem fizető adósok részére érkező szállítmányokat a pénzügyőrök minden esetben visszatartották és intézkedtek a lefoglalás végrehajtása érdekében. Na jó nem minden esetben, csak ha az áru túszul ejtése sem növelte az adós fizetési hajlandóságát.
Mondok magamnak, hurrá végre tényleg történik valami, mert ugye a hírben szereplő három esetből az egyik cég megfizette a tartozást a lefoglalás elkerülése érdekében. A másik kettőtől foglaltak. Kerékpár meg porszívó alkatrészt, meg építési köveket... [Az utóbbit sajnos nem az adós fejtette Recsken, mert az sem hangzana rosszul.]
Már majdnem pezsgőt bontottam…
Aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy az addig rendben, hogy az import szállítmányok lefoglalásával ezek most buktak pár milliót, de hogyan lesz ebből pénze a köznek?
Meg mennyi?
Mert ha nem fizet az adós, a lefoglalt áruval valamit kezdeni kell. Az meg bármilyen hülyén hangzik pénzbe kerül.
És innentől csak a kérdések sorakoznak.
Hogyan történik a lefoglalt áru értékesítése? Lesz egy bolt, ahová be lehet menni, hogy mit tetszettek foglalni a héten? Vagy jön egy handlé, aki jó áron átveszi az árut? És mi az a jó ár?
Feltehetőleg korán sem annyi, mint egy-egy szállítmány bekerülési értéke, ami ugye az áru ellenértéke, meg a költségek (esetleg még a fuvar, raktározás, a biztosítás), és végül, de nem utolsó sorban az adók.
Mi van akkor, ha a lefoglalt áru a kutyának sem kell? Már azon túl, hogy az adósnak nem csökken a tartozása.
Félreértés ne essék, eszem ágában sincs lebeszélni a NAV-ot erről az eljárásról, csak azoknak mondanám, akik hozzám hasonlóan örömködi kezdtek, hogy a lefoglalás önmagában még nem jelenti a probléma megoldását. Ebből még korántsem lesz meg az a hiányzó párszázezer-milliárd.
Azt meg végképp nehezen bírom elképzelni, hogy az eljáró vámosok körbetelefonálják a környékbeli nagykereskedőket, hogy van egy rakomány olcsó banánunk, nem kell?
De legalább valamennyi befolyik, és momentán már ennek is örülni kell!
Halkan jegyzem meg, hogy ha az áru visszatartása csak a vámkezelések során kerül megvalósításra, akkor a hatóság csak azt éri el, hogy a veszélyeztetett gazdálkodók vámkezeltetni valamelyik szomszédos EU tagállamban fognak.
Elteszem a pezsgőt arra az időre, amikor a hírek közúti lefoglalásokról, meg telephely kiürítésekről fognak szólni, meg arról, hogy az időközben megszűnt adótartozást felhalmozó cégek hátralékát behajtották a tulajdonosokon.
Állítólag sokáig eláll...
Ja, hogy közben találtak valakit, aki jövedelem híján 15 éve nem fizetett egy fillér adót sem, de tizennyolc milláért vett autót? Ugyan kérem valószínűleg ő is csak egy fényevő…
