Ugye elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy erős közepes nyolcadikos anyukája, azzal forduljon az osztályfőnökhöz, hogy a gyerek megbuktatását kérje, mert a gyerek tovább akar tanulni. Pedig nem lehetetlen!
Ugye elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy erős közepes nyolcadikos anyukája, azzal forduljon az osztályfőnökhöz, hogy a gyerek megbuktatását kérje, mert a gyerek tovább akar tanulni. Pedig nem lehetetlen!
Tervezik a szép új világot. A kormányzati ötleteléssel már megint az a baj, hogy csak első hallásra tűnik jónak. Mert ugye a középszer ne menjen a felsőoktatásban.
Egyetértek. De tessék már megmondani, hogy ki a bánat az a középszer? [Tudom ezt már kérdeztem.] Mégis honnan ismerem fel, ha szembe jön az utcán? Mert a tanulmányi eredmények alapján nem lehet eldönteni, hogy ki is lenne ő, ezt azért régóta tudjuk. A valaki nem tudta volna Szentgyörgyi természetrajzból bukott. Csak nem mondhatjuk rá, hogy ő lenne a középszer…
Most olvasom a Népszabadságban, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium valamelyik ügyeletes zseniében felmerült a lehetősége annak, hogy „A nyolcadikosok kompetenciamérésén elért eredmények alapján a gyerekeket szintekbe sorolnák és meghatároznák, hogy melyik szinthez milyen iskolatípus tartozik. A középiskolai felvételt ehhez a vizsgaeredményhez kötnék.”
Ami alapjában véve azért is tűnhet jó ötletnek, mert így az egyes általános iskolák közötti különbségből fakadó kudarc elméletileg csökken. Sokan élték már át azt az élményt – akár saját, akár gyermekük bőrén megtapasztalva, hogy az általános iskola üdvöskéje, a jó tanuló, gimnáziumban gyatrán teljesít, éppen hogy csak meg tud kapaszkodni. Mert – lássuk be – iskola és iskola között hatalmas különbségek lehetnek. Csak látszólag egységes a követelmény.
De persze az indok nem ez, hanem, hogy „Így 40 százalékkal csökkenthető lenne a gimnazisták száma.”
Ennyi. Nem a képzés színvonalának emelése a cél. Csak a gimnazisták számának csökkentése. Spórolni akarnak, na! Fűnyíróval.
Persze. Mert, ha a színvonalat akarnák növelni akkor ösztöndíjakat alapítanának, amiből az iskola, a tehetséges diák, és a felkészítő tanár egyaránt profitál. Csak ugye ehhez szándék és pénz kéne, ami nincs. Pénz még akadna, de az oktatás hosszú távú befektetés, ami nem térül meg egy cikluson belül…
Értem én, hogy a kormánynak most minél több munkáskézre van szüksége, hogy termeljen. Na de hiába a munkáskéz, amelyik a szerszámot fogná, ha nincs munka. Vissza kéne emlékezni a nyolcvanas évekre, amikor azon siránkozott mindenki, hogy az értelmiség elpazarolja a tudását, mert melósként jobban keres.
Attól még nem lesz hamarabb munkája sem a szakmunkásnak, sem a technikusnak, hogy nem gimnáziumot végzett. Ahhoz munkahely kéne!
Mi a baj akkor a gimnazistákkal? A kiművelt emberfő? Hogy esetleg hamarabb tud párhuzamot vonni a jelen és a történelem között? Hogy nehezebb becsapni?
Időnként az az érzésem, hogy új „úri” osztály, egy új elit épül, akinek a tudás vagyis inkább a képzettség lesz a monopóliuma, és ezt féltékenyen fogja őrizni. Magának, és az örököseinek.
Megteremtik a középszert. És nem a képessége, vagy tehetsége miatt lesz valaki középszer [és nem középszerű!], hanem a pénz és végzettséget igazoló papír hiánya miatt.
Persze mindig lesznek tehetséggel és vasakarattal megáldott kivételek, akiknek sikerül kitörniük. Ha máshol nem, hát az államhatárokat maguk mögött hagyva.
