Azt mondja mögöttem az öregúr, hogy az a jó ebben az országban, hogy mindent meg lehet oldani okosba’. Mert egy okos művezetővel a közmunkából is jól lehet élni…
Azt mondja mögöttem az öregúr, hogy az a jó ebben az országban, hogy mindent meg lehet oldani okosba’. Mert egy okos művezetővel a közmunkából is jól lehet élni…
Na ilyenkor szidom a BKV csörgő-zörgő elavult járműparkját, mert a nyári nyitott ablakok mellett alig hallom, hogy mit magyaráz a szomszédjának, pedig igazán érdekel, hogy hogyan lehet jól keresni a közmunkával. Én eddig azt hallottam, hogy a közmunka, szívás.
A történet úgy kezdődik, hogy
Szombat reggel nyolckor csengettek. Mondtam is az asszonynak, ha hittérítő jött, akkor pofán verem.
Nem az jött. Egy munkaruhás ember. Udvarias, kedves. Mutat valami igazolványt, hogy az önkormányzattól van. Meg valami papírt is mutogatott. …meg valamit magyarázott a parlagfűről, meg fekete riasztásról.. Igazából nem érdekelt egészen addig, amíg a bírság szót meg nem hallottam. Na ott kezdtem ideges lenni, hogy a jó édes anyjukat ezeknek, mit akarnak bírságolni?
Egyből felébredtem. Mondom az embernek, hogy ezt most kezdje elölről.
Azt mondja, hogy a ház előtt nagy a gaz. Ezt mondjuk tudtam, mer’ nem vagyok vak, de hát beszart a fűnyíró, újra meg nincs pénz. Majd tavasszal…
Szóval azt mondja, hogy ha hétfőig nem vágom le, akkor, levágatja a közmunkásokkal az önkormányzat. De azt is én fizetem! Meg mellé még jön a bírság, ami nem két forint.
A jó édes anyjukat! - veti közbe a másik. Gondolom azért, hogy ő is mondjon valamit.
Vakartam is a fejem - folytatja az öreg – hogy ezt a bírság dolgot, most hogy úszom meg.
Erre azt mondja az ember, hogy nem kell izgulni, megoldhatjuk okosba’. Mondok is magamnak, ez már jobban hangzik.
Azt mondja az ember, hogy úgy is jön a környékre kényszerkaszálni vasárnap az melósaival. Ide hozza az egyiket, és kétezerért letolják a gazt secperc alatt. Nekem sem kell fűnyírót venni, nekik is megéri…
Persze, hogy igent mondtam rá! Inkább kétezer, mint tíz-húsz…
Várja a megerősítést. Meg is kapja egy „jól tetted” formájában, de azért csak jön mellé a kérdés is, hogy nem sok az a kettő?
Hát volt más választásom? Mondtam én, hogy ugye még nem jött a nyugdíj, de azt mondta az önkormányzati ember, „ha nem, hát nem, majd akkor hivatalból…” Akkor már inkább most kettőért, mint később húszért…
Jöttek is vasárnap. Tíz perc munka. Lekaszálták, kifizettem. Önkormányzati melósok, önkormányzati kaszával, saját zsebre.
Ahogy körbenéztem csak a mi utcánkban tíz porta előtt tolták le a gazt, és ki tudja, hogy hány utcában jártak még… Úgyhogy ne sírjon nekem senki, hogy milyen szar a közmunkások pénze, mert keresnek ezek rendesen… már, ha nem hülyék hozzá.
Elégedett. Mert, hogy ő most jól járt. Meg jól járt a közmunkás is, meg a művezető is. Én meg azon gondolkozom, hogy mikor lesz már olyan, hogy nem okosba’, hanem becsületesbe’ oldódnak meg a dolgok. Itt Magyarországon.
