Van itt ez az izé. Ez a népszámlálás, ami a politikai forgószínpad szeszélyének köszönhetően, olybá tűnik, hogy az Orbán-kormány mániája. Pedig nem.
Van itt ez az izé. Ez a népszámlálás, ami a politikai forgószínpad szeszélyének köszönhetően, olybá tűnik, hogy az Orbán-kormány mániája. Pedig nem.
Tízévente – már, ha van rá pénz – lehetőséget kapunk a kollektív hazudozásra. Mert a népszámlálás során valahogy mindig hazudunk. Mert hiába mondják, hogy anonim a válaszadás, ezt valahogy senki sem hiszi el… és mégis elhiszi, hiszen ezért bíztat „lázadásra”.
Én nem hiszem, hogy bárkinek bármi haszna, vagy kára származhat abból, hogy valótlan adatokat ad meg.
Nem hiszek abban, hogy a népszámlálás során valótlan adatokat megadni, az bátor lázadás lenne.
Nem hiszek abban, hogy a valós adatokkal önként dugjuk a hurokba a fejünket, mert ha rólam, rólad akar adatokat az állam, akkor úgy is megszerzi.
Legyünk paranoiásak és tételezzük fel, hogy az állam visszaél az adatokkal. Ebben az esetben a rendelkezésre álló és a megadott adatok összehasonlítása éppen elég arra, hogy valakire azt mondják gyanús. Pont elég ok a vizsgálódásra. Ugye, hogy nincs haszna…?
De nagyobb a valószínűsége, hogy az állam lószart sem tud!
Vannak adatai, amikkel nem tud mit kezdeni, nem tudja rendszerezni, nem tudja használni. Mert az államigazgatás pocsék módon rosszul működik.
Vegyük alapul a tavasszal ezen a blogon a szolgálati nyugdíjakkal kapcsolatban feltett kérdést, hogy ugyan már mondja meg valaki kor- és állománycsoportra lebontva, hogy mégis hogyan is alakul? Mert ugye hallunk számokat, hogy mennyi szolgálati nyugdíjas van az országban, mennyi a nyugdíjuk, de azt már nem tudjuk, hogy ezek közül mennyi a volt (fő)kapitányok, és mennyi az Átlag Bélák nyugdíja.
Mond valamit a kormányfő valamelyik bülbül szavú madara, meg mondanak valamit a szakszervezetek… és lehet, hogy egyik sem igaz.
Gondoljon bele mindenki, mennyiben hihető, hogy az éppen megújuló [nem én mondtam, hanem a miniszterelnök mondta, hogy az idei a megújulás éve, annak meg nemsokára vége] közigazgatás mit is tudhat, ha most fedeztek fel százezer hektár termőföldet, meg huszonötezer ingatlant! Basszus, ez csak felejtődhetett a sublótfiókban!
A valótlan adatok megadásával egyet lehet elérni, hogy a szent jobb megint nagyon félretervezzen.
Na jó, ez tényleg nem érv a helyes adatok mellett! Most úgy tűnik, hogy a tervezés során az adatokat felülírják az álmok. És mernek nagyot álmodni…
Persze az ember ilyen kérdőívek kitöltése során, akarva, akaratlanul nem mond igazat.
Itt van például az anyám, aki valószínűleg megadja, hogy melyik történelmi egyház tagságát nyerte el a keresztségben, pedig – ha jól tudom – templomban utoljára valami kirándulás kapcsán járt. Misén meg… na azt ő sem tudná megmondani.
Na ehhez képest azok akik jedinek vallják magukat még korrektek, mert azt legalább úgy lehet értelmezni, hogy köszönik, de egy egyház nyájába sem kérik a besorolásukat.
A valós adatok legendákat dönthetnek. Például azt, hogy nem mobil a magyar munkavállaló, mert arról gőze sincs senkinek, hogy hányan és milyen távol dolgoznak az állandó lakcímükhöz képest… vagy hogy hányan dolgoznak, vagy hányan szeretnének dolgozni… Mondanám, hogy senki ne legyen paranoiás, de valahol én is az vagyok.
Mondanám, hogy lószart betyárvirtus valótlan adatokat megadni, de tudom, hogy ez nem hat meg senkit.
Viszont azt tudom, hogy szarból nem lehet várat építeni. És sokan paranoiából, betyárvirtusból, tudatlanságból éppen szívlapáttal készülnek a szart belapátolni a KSH portájára.
