Bevallom elmorzsoltam a fogam között egy halk káromkodást, amikor Lázár Boldizsár apukája arcán megjelent ugyanaz a félmosoly, amit H. kolléga arcán láttam rendszeresen, úgy tizenöt évvel ezelőtt.
Bevallom elmorzsoltam a fogam között egy halk káromkodást, amikor Lázár Boldizsár apukája arcán megjelent ugyanaz a félmosoly, amit H. kolléga arcán láttam rendszeresen, úgy tizenöt évvel ezelőtt.
H. kollégáról tudni kell, hogy ő az ügyfélgyilkos ügyintézők - egyébként népes - táborát erősítette. Előszeretettel dobott vissza minden beadványt, amiben a legkisebb hibát találta. Persze az ügyfél kétségbeesetten keresett valami megoldást, ami - halkan jegyzem meg - a legtöbbször megtalálható lett volna, de… de H. kollégának eszébe sem jutott megkeresni, - vagy, ha tudta, és általában tudta - megmondani a megoldást, elvégre az ügyfél baja az nem az övé. És ilyenkor jelent meg arcán az a bizonyos félmosoly, hogy „Bár tehetném, bár segíthetnék, de tudja és jogalkalmazó vagyok nem jogalkotó. Ne nálam reklamáljon…”
És ma reggel ugyanez félmosoly játszott Lázár Boldizsár apukájának az arcán, miközben azt fejtegette, hogy neki ugyan elég lenne a bruttó 750.000 forintos jövedelem országgyűlési képviselőként, de ugye a többiek – mármint a képviselő hölgyek és urak – ragaszkodnak a benzinkártyához, meg a bérelt lakáshoz, meg a bizottsági tagság, elnökség külön javadalmazásához. Ő nem adna többet sem magának, sem a kollégáinak… bár tehetné…
Aztán még használt olyan számára semmit nem jelentő szavakat, hogy átláthatóság, meg felelősség.
Na ez az utóbbi, ami miatt a fidesz frakcióvezetőjét csak per Lázár apukaként emlegetem. Mert ugye van neki egy fia, aki egyszer majd Hódmezővásárhely (egyik) legjobb partija lesz. Csak addig fel kell nőnie, és nem ártana, ha megismerkedne addig olyan bonyolult fogalmakkal, hogy felelősség, meg annak a vállalása.
Nem most nem kezdem a mantrát, hogy a végtörlesztés pont nem arról szól, hogy a zemberek vállalják a felelősséget a döntéseikért.
Annak az elvakult rajongónak, aki nem értené, miről van szó, most idéznék a jobboldali körökben - igaz más része miatt – népszerű Mit nem beszél az a német című Petőfi versből.
„… Azt követeli a … :
Fizessük az adósságát.
Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!...”
Érthető ugye? Ha csináltad, fizesd is ki!
Nos a mintaapuka, aki majdan erkölcsi útmutatással kell, hogy szolgáljon Lázár Boldizsárnak – és reméljük, hogy meg is teszi, mert Boldizsár még (remélhetőleg) nem tudja, hogy apu nem hiteles forrás – önálló képviselői indítvány keretében tett javaslatot arra, hogy ha a törvénykezési rohammunkában a kormány valamit elkúrna (sic!), akkor azt mi, azaz a nemzet polgárai az adózó vagy járulékot kapó polgárok fizessük meg.
Azaz, ha az EU vagy az Alkotmánybíróság jogellenesnek ítél egy törvényt, és emiatt az államnak bármit is fizetni kell, akkor ennek érdekében különadókat vethet ki, míg az államadósság a GDP 50 százaléka fölött van. Jogellenes meg akkor lesz a törvény, ha nincs megfelelően előkészítve, vagy a törvény benyújtói magasról leszarják a hozzáértők szakmai kifogásait. Ja, és a szavazógép rábólint. De az meg ugye egy betanított munkás színvonalán végzi a dolgát.
Csak az vígasztal, hogy emlékszem arra, hogy H. kollégát mennyire felháborította, amikor egy hasonszőrű ügyintéző karmai közé került. Azóta tudom, van remény. Egyszer még Lázár apuka is megtanulja mi a felelősségvállalás.
Remélem időben, hogy Boldizsár hiteles erkölcsi útmutatást kapjon.
