Ha jól emlékszem, a Philadelphia című filmben mondja az ügyvédet játszó Denzel Washington, amikor valami orbitális baromsággal akarják etetni, hogy „Magyarázza el nekem, mint egy hatéves gyereknek…!”
Ha jól emlékszem, a Philadelphia című filmben mondja az ügyvédet játszó Denzel Washington, amikor valami orbitális baromsággal akarják etetni, hogy „Magyarázza el nekem, mint egy hatéves gyereknek…!”
Hát most nekem sem jut jobb az eszembe. Valaki magyarázza már el nekem, mint egy hatéves gyereknek, hogy ez az izé az Azori-szigeteki nyaralás árával, hogy a bánatban van?
Nézem az index hírét és nem értem. Biztos bennem van a hiba...
Hogy elölről kezdjem, történt, hogy november végén egy tucat fideszes megyei közgyűlési elnök - persze szigorúan szakmai érvek alapján döntve – részt vett az Európai Régiók Gyűlésén.
Magyarország közigazgatásának átalakítása során elkezdték a régiósítást. Lett is nekünk - jobbára virtuálisan - hét darab régiónk. Úgy, mint Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Közép-Dunántúl, Közép-Magyarország és Nyugat Dunántúl.
Bár szerintem még ez is sok, de ugye ez van, ezt kell szeretni.
De magyarázza el nekem valaki, mint egy hatéves gyereknek, hogy hogy a bánatos lótüdőbe gondolták azt, hogy a hét régiót tizenketten képviselik?
A megye az nem régió! Mi ebben a bonyolult?
Tudom, a régiósítás annyira gyerekcipőben jár, hogy mi a tizenkilenc megyével képviseltetjük magunkat a szervezetben. Túlreprezentáltak vagyunk, na!
Jó, tehát elmentek tizenketten. Elvégre az utazást a közgyűlés fizette. Na ja, mert ugye a meghívás tartalmazta, hogy a költségeket a résztvevőknek kellett állnia. Ebben ugyan van némi tájékoztatási anomália, mert egyes hírek szerint csak az utazást kellett „saját” azaz az adófizetők zsebéből állni, más hírek szerint az egész bulit a közösből (utazás, szállás, ellátás, napidíj) fizették.
Tették ezt úgy, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő megyei önkormányzatok adósságát az állam, azaz - megint csak mi adófizetők - vállalta át néhány hete.
A jó hír az lenne, hogy aki napidíjat vett fel, az már - állítólag - visszafizette, az utazási költséget meg na nem visszafizetik, hanem felajánlják egy a megyéjükben működő gyermekvédelmi intézménynek.
Na, most magyarázza el nekem valaki, mint egy hatéves gyereknek, hogy az etikátlanul felvett pénzből, mi a bánatos lótüdőért jótékonykodnak? Ne ők adjanak pénzt, hanem a megye!
Valahogy erről a jótékonykodásról olyan neves jótékonykodó elődök jutnak az eszembe, mint Al Capone, Dutch Schultz, vagy éppen a fülharapó Mike Tyson.
Mondjuk ők a jól megérdemelt börtönbüntetésüket akarták a jótékonykodással elkerülni, ilyen meg a mi nyaraló közgyűlési elnökeinkre nem vár, hiszen ők jogot (ebben az esetben) nem sértettek, csak a jó erkölcsöt.
Nem értem én ezt a történetet.
Nem értem, hogy miért annyian mentek?
Nem értem, hogy miért nem fizették vissza a pénzt?
Nem értem, hogy miért vannak még a helyükön?
Szerencsére Lázár János a fidesz - etikai útjelzője - az ügyben tartott sajtótájékoztatón elmondta „nem jogi, hanem etikai kérdésnek tekinti az ügyet, így annak további kezelését a közgyűlési elnökökre bízta”.
Mi van?
Na most magyarázza el nekem valaki, mint egy hatéves gyereknek, hogy ezt most hogy?
Ha valaki úgy érzi, hogy vele most ártatlanul meghurcolták, még jutalmat is adhat magának?
Tanulság?
Mindenki vonja le magának. Mint a közgyűlési elnökök.