Van egy szobor Mátyásföldön. Mondhatnám, hogy a kutya sem tudja, hogy került oda az Újszász utca és a Koronafürt utca sarkára.
Van egy szobor Mátyásföldön. Mondhatnám, hogy a kutya sem tudja, hogy került oda az Újszász utca és a Koronafürt utca sarkára.
Csak úgy ott áll a füvön, még talapzata sincs. Valószínűleg lomtalanításon rakták ki, csak nem volt, aki elvigye. Nincs megfelelő autója a FKF Rt-nek, és ugye, ha egy szobor nem fémből van…
Persze értem én, hogy a szocreál „szent” család nem kellett ott ahol volt, elvégre egy letűnt rendszer üzenetét hordozta.
A munkás apa elszántan[?] tekint a jövőbe. Jobbjában egy baszott nagy franciakulccsal, baljában az asszonnyal, aki öleli őt is és a gyereket is, közben valahová máshova réved, mert még véletlenül sem egyfelé néznek.
A balszélen ott a fiúgyermek – kissé debilre sikerült fejjel tekint valahová az apja válla fölé. Richtig ő is máshova néz. Hárman háromfelé…
Zavarodott egy korszakban születhetett. Valahogy nem jön át a heroizmusa.
Mégis szeretem ezt a szobrot. [Ez a szeretem nem jó szó, inkább foglalkoztat. Nem hagy nyugodni.]
Mert el gondolkodtat. Főként jelen állapotában. Mert sérült ez a szobor. Valaki, vagy valami letörte a gyerek kezét. Talán volt benne valami, például egy zászló.
Pár éve, amikor először láttam a szobrot pont ez ragadott meg, meg az apa kezében lévő franciakulcs. Valahogy összekapcsolta a két részletet az agyam.
Csak arra tudok gondolni, hogy mit is csinálhatott a gyerek?
Az orrát túrta?
Vagy törzsanyagot használt fel az iskolában?
Falat csak nem firkálhatott, az akkoriban nem volt divat… Mivel érdemelhette ki a büntetés ilyen súlyos formáját?
Ott állnak az utcasarkon, hogy
- Apa! Nézzed má’ mit csináltá’.
- Megmondtam, hogy legközelebb letöröm a kezed!
És közben az asszony arról álmodozik, hogy valahol máshol, valaki mással, talán jobb lenne…
Persze biztosan van, akinek a szobor mást mond. Ahol az apa éppen indul, hogy bosszút álljon azon, aki bántotta a gyerekét… az is lehet.
Nekem ez már akkor is megmarad a családon belüli erőszak szobrának.