Szarok a számháborúra. Én igenis örülök, hogy négyszázezren meneteltek a kormánymellettért. Mellette nem lehetett, mert a főnök nem ment el.
Szarok a számháborúra. Én igenis örülök, hogy négyszázezren meneteltek a kormánymellettért. Mellette nem lehetett, mert a főnök nem ment el.
És örülök, hogy az időjárás is kegyes volt, így nem lehet arról beszélni, hogy többen jöttek volna jó időben. És marhára nem érdekel, hogy milyen Széles anyagi támogatásra volt szükség a logisztikához. Én örülök, hogy négyszázezren ott tudtak lenni…
Egyedül azt sajnálom, hogy a Belügyminisztérium Sajtóosztályán nem dolgozik legalább egy negyven körüli sem, aki megkérdezhettek volna, hogy a hetvenes-nyolcvanas években mégis mennyien vonultak egy-egy május elsején, mert akkor azt a marhaságot nem írták volna le, hogy „Emberemlékezet óta Magyarországon ekkora tömeg még nem demonstrált a kormány és politikája mellett.”
Vagy nem lenne ember, aki még nem felejtette el?
[Eh, az Ápisz áruházlánc is azért tűnt el, mert olyan marhasággal reklámozták, hogy a gondolkodó emberek kelléktára, így meg aztán nem akadt vevő…]
Szóval én örülök a kormány mellett demonstráló százezreknek, és mosolyogva nézem azokat, akik már néhány napja hűtötték a pezsgőt Orbán végső bukását várva, most meg döbbenten nézik a tömeget.
Jó reggelt kívánok! Lehet kezdeni gondolkodni, hogy „hogyan tovább?”.
Nem, Orbánnak most még nem szabad buknia. Az egymással marakodó ellenzék még nem alkalmas az ország vezetésére. Nincs, vagy legalábbis én nem látom a célt azon túl, hogy Orbánt leváltsák.
Nem látom, hogy törvényeket készítenének elő.
Nem látom, hogy a kétségbeejtően rossz unortodox gazdaságpolitika helyett mit is terveznének.
Nem látom, hogy hogyan akarnak munkahelyeket teremteni, hogy aki dolgozni akar, az tudjon is dolgozni, legyen az munkanélküli, diák, vagy netán nyugdíjas.
Nem látom, hogy hogyan kívánják a bajbajutott embereket segíteni, úgy, hogy az mindenkinek jó legyen.
Nem látom, hogy mik az egészségüggyel, az oktatással a terveik.
Mert a kitűzött célok, az Orbán-kormány által – nekem személy szerint nem szimpatikus módon - kezelni kívánt problémák valósak. Azokkal kell kezdeni valamit. Valami mást…
Négyszázezren kiálltak az mellett, hogy a megoldáskeresésben nekik egy vezér, aki utat mutat fontosabb, mint a demokratikus értékek. A franc se tudja, néha én is így érzem, hogy mindegy az ár csak legyen rend. Persze aztán jobban belegondolok, akkor nem mindegy az ár… de igen, néha nekem is az jut eszembe, hogy kell(ene) egy bölcs vezér.
És vezérből jelenleg nincs túlkínálat.
Ez persze nem azt jelenti, hogy Orbánnak nincs alternatívája, csak meg kéne keresni…
Ez, amit nagyon komolyan kéne venni az ellenzéknek. Program és a programhoz arc is kell, hogy meg tudja szólítani, na nem azokat, akik most a kormány mellett tették le a garast, hanem azt a „kétharmadot”, akik tavalyelőtt nem mentek el szavazni. Ők kicsivel többen voltak, mint a választást megnyerő kétharmad.
…mert ez egy ilyen hatharmados ország.
Emberemlékezet óta…
( az 1978-as "kép" bubszi blogjából, a másik szintén a hetvenes évekből a fortepan.hu-ról)
