Szegény Bayer Zsolt gyomrát megfeküdte az álamfő (sic!) plágium ügye. Hányt is egy nagyot, hogy jó, igaz, csúnya dolog más szellemi termékét sajátként feltüntetni, de a Medgyessy meg ügynök volt.
Szegény Bayer Zsolt gyomrát megfeküdte az álamfő (sic!) plágium ügye. Hányt is egy nagyot, hogy jó, igaz, csúnya dolog más szellemi termékét sajátként feltüntetni, de a Medgyessy meg ügynök volt.
Még szerencse, hogy Horn Gyula pufajkáját nem vette ki a naftalinból.
Mert lássuk be, Medgyessy Péternek és Horn Gyulának, pont annyi köze van Schmitt Pál ügyéhez, mint Kaya Ibrahimnak. Semmi.
Nem hivatkozási alap. Mert attól, hogy Medgyessy ügynök volt, az még nem menti fel azt az embert a csalás alól, aki zászlajára tűzte, hogy csak a tisztességes út járható.
Attól még nem lesz hitelesebb az az ember, aki az alkotmány szerint személyében „kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.”, de mégsem teszi azt.
Hiszen pont ő mondta, hogy „Én nem leszek a kormány törvényalkotási lendületének gátja.”.
És nem lett az! Aláírt. Bármit, amit a törvényalkotási lendület az asztalára sodort. Nem jelentett kontrolt, és most már, hogy az erkölcsi bukást nem hajlandó tudomásul venni, normát sem jelent. Vagy legalábbis azoknak nem jelent normát, akik még valamelyest hisznek a becsületben.
És ennek már baromira nincs köze, az olimpiai bajnoki címhez, a sportolói múlthoz… A sportdiplomatai sikerekhez lehet. Bevallom, Schmitt Pál sportdiplomatai sikereiből én csak az athéni sikerre emlékszem, amikor olyan sikeresen megvédte Annus Adriánt és Fazekas Róbertet… Bocs. Szelektív a memóriám.
Én nem vagyok hajlandó szégyellni magam a köztársaság első embere miatt. Nem én ültettem a Sándor-palotába, nem közvetlenül választjuk. Szégyellje magát az, aki a mosolya és a szervilissége miatt tartotta alkalmasnak a posztra.
Nem azzal van bajom, hogy megszegte a szabályokat, az – lássuk be – bárkivel előfordulhat.
Nem az zavar, hogy lebukott. Nem volt szerencséje…
Az viszont bosszantó, hogy a tények elől egy alternatív valóságba menekül, holott neki, az egykori olimpiai bajnoknak kellene, hogy legyen annyi méltósága, hogy elfogadja a „vereséget”.
Pont tőle nem várnám, hogy futballdrukker módjára, a körülményeket, a pályát meg, a bírót, akarom mondani, az egyetemet, a témavezetőt, meg az opponenst okolja…
Szóval Bayer Zsolt megvédi a köztársaság első emberét, úgy, hogy nem őt védi meg, inkább másokra mutogat, mondván lám, senkit sem illet az első kő joga…
Az egyetlen pozitív a Bayeri öklendésben, hogy háborút hirdet. Az új árkokat az egyetemeken ássák. Felkészült és amatőr forráskutatók fognak vadászni a lopott szakdolgozatokra, disszertációkra…
Bevallom, csak támogatni tudok egy pártfüggetlen Bayer-frontot! Igen, bukjon le mindenki, aki a diplomáját, doktori címét a csalásnak, haveroknak, vagy éppen a beosztásának (vagy annak a beosztásnak, amire kijelölték) köszönhette.
Hadd hulljon a férgese!
