Állítólag Áder jelölése pofátlanság. Szerintem "csak" logikus döntés. Mert én tényleg tudok olyan jelöltet mondani, akinek a befuttatása tényleg pofátlanság lett volna...
Állítólag Áder jelölése pofátlanság. Szerintem "csak" logikus döntés. Mert én tényleg tudok olyan jelöltet mondani, akinek a befuttatása tényleg pofátlanság lett volna...
Szóval olvasom a felhördüléseket, hogy Áder pártkatona, sőt nem csak katona, hanem egyenesen alapítója a pártjának… meg különben is, miért nem közvetlenül?
Na, itt álljon meg a menet.
Már ennél a közvetlen elnökválasztásnál.
Hogy is volt ez?
Ja, hogy még 1989 novemberében (tetszenek emlékezni?) volt egy népszavazás. A négyigenes.
Ebben az volt az első kérdés, hogy:
„Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? (Igen szavazatával Ön azt támogatja, hogy a köztársasági elnököt ne a nép, hanem az új Országgyűlés válassza meg. Nem szavazatával azt támogatja, hogy a köztársaság első elnökét közvetlenül a lakosság válassza meg.)”
Erre 2.273.717 honfitársunk – beleértve magamat is – válaszolt igennel. Csak halkan jegyzem meg, hogy ez mindössze 6.101 szavazattal volt több, mint amennyien közvetlenül választották volna a köztársaság első emberét. Most írjam mellé azt a számot is, akik leszarták a kérdést?
Mert bizony igazából ők voltak a legtöbben. 3.283.698-an.
Tehát a nép döntött. 5,5 millió polgár e honban nem akart közvetlenül köztársasági elnököt választani. Akkor meg, most nem kéne ezen keseregni.
Ha valaki nem emlékezne a négyigenes népszavazás során a Fidesz álláspontjára, akkor elmondom, hogy ők bizony az igent preferálták.
Az ok nagyon egyszerű. Ők sem akarták, hogy még a végén az akkoriban igen népszerű Pozsgay elvtárs legyen a köztársasági elnök.
A Fidesz nem szerette Pozsgay elvtársat.
Már azt a Pozsgay elvtársat, aki tavaly tagja volt annak a hat fős társadalmi bizottságnak, akik a kormányunk fejének adtak tanácsot az új alkotmány, akarom mondani alaptörvény előkészítésével kapcsolatban. Nem szakjogászként, hanem a politikai akarat megtestesítőjeként.
Ezt nem én mondom, hanem ő mondta. Valószínűleg van benne rutinja. Már a politikai akarat megtestesítésében.
Azt hiszem elvesztettem a fonalat. Megpróbálom összeszedni…
Tehát az a baj a köztársasági elnökválasztással, hogy nem közvetlen.
Azért nem közvetlen, mert a többség még 1989-ben nem akarta, hogy közvetlen legyen.
Azért nem akarta, mert félő volt, hogy Pozsgay államminiszter lesz a köztársasági elnöke.
Na most, megmondom, hogy mi lett volna a pofátlanság a kormányfőtől, ha Pozsgay Imrét jelöli államfőnek.
Ha már huszonkét éve elérte, hogy ne legyen az, most akár azzá is tehette volna.
Elvégre tök mindegy, hogy Áder, Pozsgay, vagy akárki a jelölt. Sőt - nagy valószínűséggel - az is mindegy, hogy az országgyűlés vagy közvetlen választás dönt a jelölt felől, hiszen úgy is azt választják meg, akit Orbán jelölt.
Mert az ellenzéknek úgysem lenne közös jelöltje, és valószínűleg azok lennének e legtöbben, akik nem kívánnak élni a választó jogukkal.
Úgyhogy mindenki hagyjon engem békén azzal, hogy mér’ nem közvetlen az államfőválasztás! …és örüljön, hogy nem Pozsgay a jelölt.
