Fordulatos hajsza folyik szakdolgozat ügyben, már Gyurcsányéban. Még az is előfordulhat, hogy holnapra előkerül valami sublótfiókból, vagy valakinek az íróasztala lába alól, azzal támasztotta alá, vagy az ablakpárkányról, mert csapkodta a huzat és pont ez volt a legalkalmasabb az ablak kitámasztására.
Fordulatos hajsza folyik szakdolgozat ügyben, már Gyurcsányéban. Még az is előfordulhat, hogy holnapra előkerül valami sublótfiókból, vagy valakinek az íróasztala lába alól, azzal támasztotta alá, vagy az ablakpárkányról, mert csapkodta a huzat és pont ez volt a legalkalmasabb az ablak kitámasztására.
Mondanám, szóra sem érdemes… De mégis kell ezzel foglalkozni.
Főként az egykori miniszterelnök kommunikációja miatt. Mert perrel fenyeget mindenkit, aki azt állítja, hogy ő akkor és ott csalt. Pedig jobb lenne, ha ő is lázasan keresné azt a szakdolgozatot. Nem miattam. Nem is a hithű kormánypárti szavazók miatt. Még csak nem is a saját rajongói miatt. Ezeknek a véleményén nem változtat az sem, ha bebizonyosodik, hogy plagizált, meg az sem, ha kiderül, hogy csak megrágalmazták. A bizonytalanok miatt. Mert őket a beperelem, arra az álamfőre (sic!) emlékezteti, aki szintén perel. Nekik az jut eszükbe, hogy nem zörög a haraszt…
Az a nagy büdös helyzet, hogy ez a történet nem büntetőügy. Itt nem elég egy felmentés, ahol édes mindegy, hogy bizonyíték, vagy bűncselekmény hiányában történik, a lényeg a felmentés.
Itt a bizonyíték hiánya kevés. Azzal nem lehet választókat, választást nyerni.
És a politikából kiábrándult, választani nem tudó polgárból egyre több van. Akiknek elege van az egészből, ebből a mi politikai elitünkből.
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a hozzám hasonló hatodik alabárdosoknak, van némi hiányérzete. Innen nézve ugyanis olyan befejezetlennek tűnik a rendszerváltás.
Néha ugyanazt érezzük, mint Pelikán a kocsmában. Ott Csetnekivel szemben, amikor Csetneki odavágja, hogy a kisnyilasoknak megbocsájtottak… hogy „fogsz te még egy nagyot csodálkozni!”. És az ember gyereke naponta úgy érzi, hogy már megint van min egy nagyot csodálkoznia. Átmentett, átöltözött, átöltöztetett káderek mindenütt. Nem, nem egykori hithű kommunisták, hanem az igazi elvtársak. Társak abban az elvben, hogy minden mindegy, csak nekik legyen jó…
Szóval van ez a hiányérzet, és most úgy tűnik, hogy a diplomafosztók ezt az űrt töltik/tölthetik be.
És ilyenkor nekem, az Átlag Bélának ugyan nem tök mindegy hogy melyik oldal kapja a pofont, de ugye van ez a dolog, hogy járulékos veszteség…
Nem, nem mondom, hogy itt valami nagy tisztulás vagy katarzis lenne a dologból, de legalább történik valami takarítás féle. Valami, ami tíz vagy húsz éve várat magára…
Halkan azért megjegyezném, csak úgy nemzetgazdasági szempontból, hogy nem elég a „nagy nevekre” vadászni. Politikus pénze nem nagyon függ a diplomától, maximum a hitelessége, viszont a közszolgálat bőrfoteleiben ott ülnek mindenféle főigazgatók, főosztályvezetők és egyéb al- és főpotentátok, akiknek, ha bukik a diplomájuk, akkor bukik a besorolásuk, azaz nem kevés pénzzel tartoznának az államnak…
Persze a profi bértollnokokkal íratott diplomamunkák megúsznák ezt is, mint ahogy a bérvizsgázóval szerzett nyelvvizsgák se buktathatók könnyen. De legalább elindulna valami.
