Az a jó a KMO nyitott könyvespolcában, hogy olyan könyveket olvasok, amelyeket talán kihagytam volna.
Persze tudom, hogy lehetne könyvtárba is járni, de ott túl nagy a választék. A nyitott könyvespolcon meg nem. Az ember nekiáll turkálni, mint a használt cikk piacon és sohasem tudhatja, hogy mi jön szembe…
Olyan könyvekkel találkozhat ott az ember gyereke, amik… nos lássuk be, amik jobbára valakinek feleslegessé váltak, vagy feleslegesnek lettek nyilvánítva. Mesekönyvek, amiket az elköltözött gyerek otthon hagyott. A nagymama és a nagypapa könyvei, amiket még az ötvenes években gyűjtöttek be. Csupa – a tulajdonosnak - semmitmondó nevű írók. Jobbára valamilyen szláv névvel, vagy magyar szerző nevével. Apu, anyu agyonolvasott krimijei, amik már nem mutatnak jól a könyvespolcon… Csupa olyan könyv, amit még az antikváriumba sem érdemes bevinni, mert többe kerül (idő és energia) az odaszállításuk, mint amennyit adnának érte.
Egykor talán kincsek volta, ma meg kacatok…
És milyen jó kincset keresni. Ingyen.
Persze a legtöbbet kiolvasás után visszaviszi az ember, mint a könyvtárba. És néhány helyett ad valamit a saját gyűjteményéből, amiről úgy gondolja, hogy ezt már úgy sem fogja újraolvasni. Nem, nem azért mert rossz… csak olyan egyszer elég volt. Persze aztán richtig az a könyv kéne valamihez, de ilyen az élet…
Például a klasszikusnak mondható tudományos fantasztikus irodalmat, az utóbbi években elhanyagoltam. Most meg tessék, hirtelen három igazán jó mű került a kezembe, ami valakinek felesleges volt. Persze kettő orosz… Pedig Beljajev könyve a Dowell professzor feje igazán érdekes erkölcsi kérdéseket vet fel. Meddig szolgálja a tudomány az embert és hol kezdődik a visszaélés a tudománnyal? Egyszerűbben fogalmazva hol végződik a kutatóorvos, és hol kezdődik a Mengele doktor?
De visszatérve a könyvespolc kincseihez, kinek jutna eszébe, hogy cseh krimit olvasson? Nekem alapjáraton nem, pedig most kettőt is befaltam. Marek bűnügyi történetei varázslatosan egyszerűek. Olyan hülyén hangzik, hogy andalítóak, pedig azok. Valami olyasmit éreztem, mintha egy kertvendéglőben hallgatnám pödört bajszú, keménykalapos urak anekdotázását arról az időről, amikor még a bűnözők tudták, hogy mi a tisztesség.
És akkor még nem is szóltam a Modern Könyvtár gyöngyszemeiről… nagyszerű könyveket találtam. Kennelly ír faluja olyan ismerős volt, mintha itt lenne valahol Magyarországon, Singer goraji zsidói őrületében pont az a különleges, hogy bárhol és bármikor és bármelyik nemzet tagjai lehetnének, mert a nyomor, a kilátástalanság mindig és mindenhol a szélsőségesség szálláscsinálója, legyen az vallási, társadalmi. Gorjban, amit egyszer már elpusztított az etnikai szélsőségesség, itt testvér fordul testvér ellen a vallási szélsőség nevében.
Story Kisvárosi hősszerelmese, akár ismerősünk is lehetne. A szerencsétlen szerencsevadász, aki gazdag akar lenni, de a tudása, a szerencséje csak azt teszi lehetővé, hogy mások gazdagodjanak meg belőle.
De, ha nincs ez a nyitott könyvespolc, talán soha nem olvasom Kovai áltörténelmi kalandregénybe foglalt propagandaművét.
Amiről talán nem maradtam volna le, az Kolozsváritól a Harmatcseppek, és Nyergestől a Szigorúan bizalmas történet.
Jó dolog ez a kultúrturkáló.
