Bár Siklósi Péter, a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikáért felelős államtitkára a minap, a honvédelmi kiadások növelése kapcsán azt mondta, hogy „nincs társadalmi támogatottsága a sorkatonaság újbóli bevezetésének, ezért a politika sem foglalkozik ezzel a kérdéssel”. Ez elvileg megnyugtató is lehetne azoknak, akik gyermeke a veszélyeztetett korban van, de…
Bár Siklósi Péter, a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikáért felelős államtitkára a minap, a honvédelmi kiadások növelése kapcsán azt mondta, hogy „nincs társadalmi támogatottsága a sorkatonaság újbóli bevezetésének, ezért a politika sem foglalkozik ezzel a kérdéssel”. Ez elvileg megnyugtató is lehetne azoknak, akik gyermeke a veszélyeztetett korban van, de…
De dolgozik egy lobbi. Már a társadalmi támogatottságért. Szépen csendben. Féligazságokkal, csúsztatásokkal, ahogy illik.
Legutóbb, pont a TV2 egyik reggeli műsora próbált párhuzamot vonni a sorkatonaság intézményének hiánya és az áprilisi tragikus gyilkosság dömping között a "Fekete április – a sorkatonaság a megoldás" című izében, ahol Kárász Róbert próbálta azt kimondatni a vezérkarifőnök-helyettessel, Orosz Zoltán altábornaggyal, hogy igen, a sorkatonaság a megoldás.
Szerencsére a vezérkarifőnök-helyettese ennek nem ugrott be, így aki a riportot látta az a mintha a süketek párbeszédét hallgatta volna…
Na, de miért is volt aljas és manipulatív a riport?
Volt ugye egy összefoglaló riport két percben öt gyilkosságról és annak tizennégy áldozatáról… [ezt azért gyorsan össze kellett adnom, mert Kárász Róbert, a felkészült műsorvezető másodpercekkel később már 18 halottról beszélt. Aztán meg majdnem húszról, ami ugye meg még jobban hangzik], majd jött a kérdés, hogy az altábornagy egyet ért-e azzal, hogy egyes a szakértői vélemények szerint ez összefügg azzal, hogy nincs sorkatonaság.
Na, nézzük sorban.
Az öt eset Kulcs, Sopron, Balatonakarattya, Győr, Szekszárd.
Nyolc éve úgymond nincs sorkatonaság, tehát hogy ez az öt eset összeköthető legyen a sorkötelezettséggel az elkövetőknek úgy húsz és harminc év közöttinek kell lenniük, hiszen az ennél fiatalabb még különben sem lett volna sorkatona (ugye a soproni elkövetők még középiskolások), míg az ennél idősebbek valószínűleg voltak sorkatonák (Balatonakarattya, Győr, Szekszárd) vagy, ha akkor megúszták, akkor felesleges a kérdés.
Marad Kulcs. Valójában H. Csanád Jutas, az egyetlen, aki esetében felvethető lenne, hogy ha esetleg behívták volna… De az meg nem erőszakhullám.
És Kárász nyomul, hogy a katonaság az fegyelemre nevel… Az altábornagy meg – hozzátenném dicséretes higgadtsággal – magyaráz a szerződéses katonákról, a katona sulikról, a szigorú hierarchiáról, a parancsuralmi rendszerről. Előnyökről nem mesél, mert azok valahogy elfogytak… de, hát nem is a toborzás a beszélgetés célja, hanem a társadalmi igény megteremtése. Amiben szerencsére az altábornagy nem partner. Tudja ő is, hiszen szakember, hogy a kényszerkatona, nem olyan jó katona, mint az önkéntes.
Az a nagy büdös helyzet, hogy elég lett volna a régi verbunkost idéznie, hogy "csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret".
Persze értem én a Kárász félék hozzáállását, hiszen többször is felemlegette, hogy őt bizony behívták. Három egész hónapra, ami neki nagy fegyelmet adott… [Halkan jegyzem meg, hogy másnak a tizennyolc sem.]
Ezek a vélemények – és most hagyjuk a fegyelemről, meg a rendről szóló porhintést – leginkább arról szólnak, hogy ha én szívtam, szívjon más is!
Ez, azaz a sorkatonaság nem lehet megoldás.
Nincs felmutatható gyakorlati haszna [mondjuk, a munkanélküliek egy részét eltünteti a statisztikából…], mert szerencsére nem vagyunk háborús helyzetben.
Mert azt ne mondja nekem senki, hogy H. Csanád Jutas három hónapnyi alapkiképzés után másképpen tekintett volna a családtagjaira. Az alapkiképzés ugyanis nem gyógyítja az elmebajt.
