Vannak dolgok, amiket az ember meg tud szokni. Például a bűzt. Egy idő után érzéketlenné válik a szaglás.
Vannak dolgok, amiket az ember meg tud szokni. Például a bűzt. Egy idő után érzéketlenné válik a szaglás.
Emlékszem, amikor a nyolcvanas években stoppal jártam országot sok helyen tapasztaltam furcsa szagokat. Büdös volt, na!
Városi, sőt lakótelepi gyerek lévén, nekem büdös volt a rothadó avar, széna. Az uszadékfa a egy folyó partján. Az utóbbi egyszerűen a vizilószarra emlékeztetett. Nekem büdös volt a csirkéktől hemzsegő udvar. Nekem istentelenül csavarta az orrom az erjedő cefre…
Viszont azon meglepődtem, hogy az egyik haverom, akinek mindezek a szagok az otthon édes illatát jelentette, teljesen kikelt magából, amikor egy forró nyári napon a lakótelep szeméttárolója mellett egyszerűen elsápadt és alig bírta leküzdeni a hányingerét. Negyven lakás háromnapi termelése teljesen kiütötte…
Nekem ez volt az otthon szaga, mint ahogy Bartalits bácsiék lakásának a másodikon avas szalonna szaga volt. Az ötödiken Tálaiéknak öblítő, míg Vargáéknak hypo szaga volt. A Margit néninek meg a szomszéd lépcsőház földszintjén rácsos linzer illata volt.
Mindenkit a más szaga zavar, nem a sajátja. A Vargáék csemetéje lehet, hogy nem tudta, hogy milyen is az a rácsos linzer illat, de egyet tudott, hogy ez bizony nem hypo szag. Azt ismerte. Ezt nem.
Jutott ez eszembe arról, hogy mindnyájunk kedvenc ingyenes pártpropaganda lapja, a Helyi Théma címlapon hozza ezt az egyoldalú odamondogatós bohóckodást, Hugh Grant kontra Pállfy István címmel. Mintha Hugh Grantet érdekelné, hogy mit is mond Pálffy…
Igen tudom, hogy ez a Pálffy vs. Hugh Grant már unalmas, de a mi Pistánk, mindig tud valami bölcset mondani. Most éppen azt, hogy
„Mindazok, akik külföldről véleményt nyilvánítottak a médiatörvény kapcsán, beleértve Hugh Grantet is… …Nem éltek negyven évet a kommunizmusban, amelynek egyetlen állampárti televíziója mindennapos propagandával volt tele.”
No, most a kommunizmusos ökörséget ne is vesézzük, mert abban bíz Pálffy sem élt egy percet sem, lett lévén ’59-es születésű. Amiben ő szocializálódott azt bizony csak szocializmusnak hívták. De foglalkozzunk a lényeggel.
Pálffynak csak azokkal van baja, akik külföldről kritizálnak. Ezek szerint, aki belföldről kritizál, annak igaza van. Köszönjük, kellett ez a megerősítés.
Pálffy szerint a televízió volt tele az állampárti propagandával. Na, ja! Ő a rádióban dolgozott. Abban ezek szerint nem volt állampárti propaganda, vagy csak Pálffy ezt nem vette észre a Krónikában… Hmmm, mit is mondta a büdösről? Aki megszokta, nem érzi.
Mert bármilyen meglepő, még a diktatúrát is meg lehet szokni. Még abban is érezheti magát szabadnak az ember, főleg ha betartja a játékszabályokat. Ha ügyesen csinálja még kiváltságokat is szerezhet. Lehet egyenlőbb az egyenlők között.
És akkor arról is ejtsünk pár szót, hogy mr Grant milyen rendszerben élt. Szerencséjére demokráciába született. Valószínűleg az érzékeny orra, ha nem is ismeri fel a diktatúra szagát, azt biztosan érzi, ha valami más bűzlik a demokrácia illata helyett.
Bár, ami neki büdös, az lehet hogy Pálffynak, az otthon édes illata.