Értem én az iróniát, sőt még szeretem is. Az a baj ezzel, hogy úgy érzem, kisebbségben vagyok. Mert az iróniának megvan az a fránya tulajdonsága, hogy aki az irónia fegyverével él az feltételezi, hogy a befogadója érti.
Milyen szép is volna. De nem így van. Sokan csak a hívószavakat értik meg. A mondatokat értik és nem a mondandót.
A gúnyt már kevésbé szeretem. A gúny lealacsonyítja a tárgyát, megalázza. Az egyetlen előnye az iróniával szemben, hogy könnyen célba talál. Nulla szövegértési képességgel is felfogható.
Mondanám, hogy az azeri baltás gyilkos szabadon eresztése [Mert ez az volt semmi több. Nem vezettek meg senkit, nem csapták be szegény kormányt. Aki ezt elhiszi, forduljon gyorsan szakorvoshoz!] kis hazánk minden ép elméjű és erkölcsi érzésű polgárát felháborította. Az igazságszolgáltatást éppen most váltotta aprópénzre a kormány. Most már az igazságszolgáltatásunk tényleg független lett. Már a jogtól és az igazságtól.
Mondanám, de nem mondom, nem mondhatom.
Találkoztam olyan véleménnyel, hogy jól tette a kormány, hogy jó pénzért elengedte a baltás gyilkost. Hoppá!
Mert így pénzhez jut az ország és nem kell az adóforintjainkból eltartani valakit aki – döbbenet, de ez hangzott el – még csak nem is magyart ölt meg.
És ebben a véleményben nem volt semmi irónia.
Halkan jegyzem meg, hogy egyelőre úgy tűnik Safarov elengedése hozomra történt. Nekem eszembe sem jutna azt feltételezni becsületes és jogkövető államférfiainkról, hogy esetleg valakinek – már Safarovon kívül – személyes haszna származott volna az ügyből.
Az meg külön vicc, hogyha tényleg csak állampapírokat vásárol az azeri kormány Safarovért cserébe. Nem elég, hogy egy egész országra sütik rá az ügylettel az erkölcsi hullaság bélyegét, de még a megbélyegezett polgárai is fogják visszafizetni a lejáratásuk árát.
Szóval nem lepődtem meg, amikor szembesültem a Magyarország eladó típusú hirdetésekkel. Nem lepődtem meg, de felháborodtam. Felháborodtam, mert bármennyire is értem ezt az iróniát, attól még sért. Engem, akinek csak annyi közöm van a kétharmad kormányzásához, hogy kiráz tőle a hideg. Pedig én értem az iróniát.
Aki meg nem érti - és úgy tűnik ezek vannak többen -, az most összezár a kormány mögött, mert végre van közösnek kiáltható ellenség, aki Magyarország romlására tör.
Pedig belülről rohad.