Ízlelgetem ezt a mondatot, hogy Az Alkotmány nem játék!, és Most (sic!) valahogy mégsem mondanám ki szívesen.
Nem mondanám ki, mert ezzel úgy érzem, hogy ezt az izét, amit még csak nem is a nevemben csináltak maguknak, legalizálnám.
Nem jogilag. Úgy legális.
Erkölcsileg. És azt nem szeretném.
Nem tiltakoznék ennek a homokba rajzolt izének a negyedik módosítása ellen azzal, hogy Az Alkotmány nem játék!.
Mert tényleg nem az. Nem véletlen, hogy nem alkotmánynak, hanem alaptörvénynek nevezték el.
Mert ők is tudják, hogy az alkotmány nem játék…
Ez meg az.
Az ő játékuk.
Az ő szabályaik.
De nehogymá’ a játszótér is az övék legyen…